A ballisztikus rakéta olyan rakétafegyver, amelynek hasznos terhe röppályájának nagy részén meghajtás nélkül, ballisztikus pályán repül, majd visszatér a Föld felszínére a kijelölt célpontjába.
Jellemzők
A nagy sebesség (7,5 kilométer/másodperc), a nagy hatótávolságok (10 000 kilométer felett) és a nagy repülési magasságok (1000 kilométer fölött), a nagy hatóerejű (1 megatonna és nagyobb) atomtöltetek alkalmazása, a viszonylag kis sebezhetőség, a célmegsemmisítés nagy pontossága a ballisztikus rakéták legfőbb jellemzői.
Indítás
Mozgó indítóállványról (szárazföldről, hajóról). Kiváló manőverezés, tűzösszpontosítás a szükséges irányokba, az ellenség csapásai alól gyors kivonás.
Föld alatti indítóállásokból (silókból). Megbízható védelem ellencsapás esetén, válaszcsapás lehetősége
Tengeralattjáró fedélzetéről
Légi indítású
Manőverezőképesség
Nem irányíthatók. A röppálya elemeinek beállítása, a hajtóanyag kiégése után nincs mód az irány módosítására.
Irányíthatók. A rakéták csak a hajtóművek aktív szakaszában manőverképesek, a modernebb hordozóeszközök pályájuk szakaszaiban is manőverezhetnek. Meghajtás és irányítás nélküli emelkedést követően a rakétafej (támadó eszköz) parabolapályán zuhan vissza.
Egyéb jellemzők
Szerkezeti felépítésük szerint: egyfokozatú és többfokozatú.
Hajtóanyagfajták szerint: folyékony illetve szilárd hajtóanyagú.