Bagáry József szlovénül Jožef Bagari (Muraszombat, 1840. január 8. – Muraszombat, 1919. május 14.) magyar római katolikus plébános, a magyarországi szlovének egyik 19. századi irodalmára.
Élete
Muraszombatban (ma Murska Sobota, Szlovénia) született édesapja id. Bagáry József nemesi származású volt, míg édesanyja Monek Katalin szlovén.
Gimnáziumának első osztályait Németújváron (ma Güssing, Ausztria) járta, a többit Szombathelyen, a VII.-VIII. osztályt már mint kisszeminarista végezte el és 1866. július 14-én felszentelték, majd Vízlendvára (ma Sveti Jurij) küldték káplánkodni, ahol 1867-ig volt. 1869-ig Cserensócon (Cserföld, ma Črenšovci), 1870-ig Tissinában (Csendlak, ma Tišina), 1874-ig szülőhelyén volt képlán.
1874 szeptemberében kapta meg Martyánc (Mártonhely, ma Martjanci) plébániáját, ahol 1912. március 1-jéig tevékenykedett. 1903-ban muraszombati esperessé nevezték ki. 1912-ben visszaadta a martyánci plébániát és az esperességet, majd visszatért Muraszombatba és ott is halt meg.
Az elemi iskolák részére tankönyvet írt két nyelven (vendül és magyarul) 1886-ban. A vend könyvben Gaj-betűt használ a magyar ortográfia helyett, hogy a szlovén nyelv felé orientálódjék.
Műve
- Perve Knige – čtenyá za Katholičanske vesničke šolé na Povelênye drüžbe svétoga Števana správlene: po Bárány Ignáci pripravnice vučitel – ravniteli (Első olvasó – könyv)
