A BTR–70-es egy nyolckerekű páncélozott csapatszállító jármű, melyet a kései 1970-es években terveztek, s főként a Varsói Szerződés országai alkalmaztak, a korai 1980-as évektől kezdődően. A BTR–60-as utódjaként mutatkozott be és nagyon hasonlít a BTR–60PB-re. Megerősítették páncélzatát, újfajta abroncsokat (melyek sokkal kevésbé voltak hajlamosak a kilyukadásra) és sokkal erősebb motorokat kapott, amelyek azonban ugyanolyan sokat fogyasztottak, mint elődeik. A fegyverzet nem sokat változott.
A BTR–70-es elődjén az ajtók, a második és harmadik tengely között helyezkedtek el, a törzs mindkét oldalán, az ún. övvonal felett. A szovjetek azonban a BTR–70-esen áthelyezték az ajtókat az övvonal alá. Emiatt a mozgó jármű elhagyása során – amelyet a szovjet katonai kiképzés megkövetelt a katonáktól – megnőtt a veszélye annak, hogy a járművet elhagyó személyt behúzza a kerék a jármű alá, amely biztosan halálra zúzza.
Ahogyan az elődje, ez is teljesen kétéltű, minimális előkészületekkel. A román gyártmányú, licencelt másolat a TAB–77-es nevet kapta, s számos átalakításon esett át, a helyi gyártást megkönnyítendő (jobb löveget és más hajtóműveket kapott).
A BTR–60 és BTR–70 leváltására tervezett BTR–80 sorozatgyártása 1986-ban kezdődött.
Harci alkalmazása és rendszeresítő államok
A BTR–70-est széles körben vetteték be a szovjetek Afganisztán elleni inváziójában és a legtöbb kelet-európai konfliktus során.
