Apja Szabó József, a debreceni színház művezetője volt. Felsőkereskedelmit végzett és jogot tanult Budapesten, de a szülői házból magával hozott művésztehetsége a színpadra szólította. 1895. október 3-án kezdte a pályát, előbb a Népszínháznál működött, majd elkerült Aradra, Fiuméba, Triesztbe, Krecsányi Ignác társulatával és mindenütt elismerés járt nyomában. Játszott még Szabadkán, Szegeden, majd 1904-ben a Magyar Színházhoz került, amikor ez a színház Zoltán Jenő és Leszkay András igazgatása alatt még operett-színház volt. Ráthonyi Ákos mellett nem igen érvényesülhetett, mint baritonista, de mikor Ráthonyi a Király Színházhoz szerződött, néhány évre felragyogott a csillaga, ahol énekes bonviváni szerepkörben sok élvezetet szerzett kellemes, meleg hangjával, elegáns, biztos játékával. Az Országos Színészegyesületnek éveken át tanácsosa volt. Betegsége miatt[3] 1911. június 1-én nyugdíjba ment. Később a székesfővárosnál vállalt állást s szorgalmas, pontos és megbízható munkásságával itt is élvezte feljebbvalói elismerését. Temetése 1917. január 31-én zajlott a Farkasréti temető halottasházából.[3]
