Webber Christine szerepét akkori feleségének, Sarah Brightmannek írta, aki a londoni és a Broadway-előadásokon játszotta. A darabot Harold Prince rendezte, aki Webber Evita című musicaljét is színre vitte. A dalszövegeket Charles Hart írta, Richard Stilgoe néhány anyagának felhasználásával. Habár a musical vegyes fogadtatást kapott a kritikusoktól, hatalmas közönségsikere lett és a mai napig megy mind a West End-en, mind a Broadwayen, ahol a leghosszabb ideje futó musicalként 2006 januárjában megelőzte a Macskák című musicalt. A musicalek történetében egyedülálló módon a 10.000. előadása 2012-ben volt.
Cselekménye
A mű főszereplője az Operaház fantomja és Christine Daaé. A fantom az operaház alatt él, mert az arca eltorzult, és nem mutatja meg magát senkinek. Egy zenei zseni, aki gyakran megijeszti az alkalmazottakat, például orgonajátékával. A sötétségből időnként felkísértő alakot az operaházban dolgozók gonosz szellemnek hiszik. A fantom, aki önmagát Eriknek nevezi, megismeri Christine-t, és halott apja sugallatára elkezdi énekelni tanítani, anélkül, hogy mutatkozna, az öltöző falán keresztül. Beleszeret a lányba, és féltékeny lesz a vőlegényére, Raoulra. Egy nap előjön a rejtekhelyéről, az arcát egy maszkkal takarja el. Christine-t a földalatti „lakásába” viszi. A lány meglátja az arcát, pedig a fantom nem akarja, hogy a kinézetével foglalkozzon, hanem, hogy önmagáért szeresse. Nem is akarja visszaengedni a lányt, mert attól tart, hogy a lány nem jön le többé hozzá. A fantom végül mégis belátja, hogy fel kell engednie. A lány, miután elmeséli Raoulnak, hogy látta a fantom arcát, nem tud szabadulni a fantomtól való félelemtől. Később, egy előadás alatt, Erik elrabolja Christine-t, és nem akarja elengedni. A megmentésére érkező Raoult elfogja és megzsarolja a lányt: vagy a felesége lesz, vagy Raoul meghal. Christine megcsókolja a fantomot, aki meghatódottságában elengedi mindkettőjüket. Christine és Raoul elmennek és később összeházasodnak. A fantom ott marad az operaházban, és pár nap múlva belehal szerelmének elvesztésébe, leugrik az operaház tetejéről. Végül Christine temeti el őt, úgy, ahogyan Erik kívánta.
Magyarországi bemutató
A magyarországi bemutatót 2003. május 31-én tartották a Madách Színházban, amely 2002-ben nyerte el a musical bemutatásának magyarországi jogait. A világon elsőként hazánkban mutatták be a darabot ún. non-replica változatban, vagy is az eredeti, londoni előadáshoz képest eltérő rendezés, jelmez és díszlet került a magyar színpadra. A musical 2003-as bemutatása a Madách Színház új, zenés-színházi korszakának a kezdetét is jelentette.[1] 2022 novemberében ünnepelték a 900. előadást, amely után több eredeti szereplő is távozott a produkcióból (Krassy Renáta, Mahó Andrea, Bot Gábor és Homonnay Zsolt). Jenes Kitti, Haraszti Elvira és Széles Flóra Christineként, Raoul-ként Borbély Richárd és Jenővári Miklós, Monsieur André szerepében Sánta László csatlakozott a rendkívüli sikerű produkcióhoz.[2]