Az olimpiára 86 férfi és 86 női versenyzőt lehetett nevezni. Az első körben a Nemzetközi Asztalitenisz-szövetség 2011. májusi világranglistájának első 28-28 helyezett férfi és női versenyzője szerzett indulási jogot (országonként legfeljebb ketten). Nemenként további 40 induló a kontinentális selejtezőkről juthatott ki az olimpiára (Ázsia és Európa 11-11, Afrika és Dél-Amerika 6-6, Észak-Amerika és Óceánia 3-3 versenyző). Két versenyző a világselejtezőn szerezhet kvótát, egy résztvevőt egy bizottság jelölhetett ki, egy helyet pedig a rendező országnak biztosítottak.
A maradék 14 helyet a csapatversenyben induló országok részére tartották fenn, de ha ezt a keretet nem merítették ki, akkor azt a világselejtezőn kvótát nem szerző versenyzők kaphatták meg.
Az egyéni versenyben egy ország legfeljebb csak 2-2 versenyzőt indíthatott.
Csapat
A csapatversenyben 16-16 ország indulhatott. A rendező országon kívül minden kontinensről 1-1, valamint kontinenstől függetlenül 9-9 csapatot egy előre lefektetett válogatási rendszer alapján jelöltek ki indulónak.[1]
