Az 1994-ben alapított Arrecife Alacranes Nemzeti Park (jelentése: Skorpió-zátony Nemzeti Park) MexikóYucatán államának Progreso községéhez tartozik, mintegy 120 km-rel északra fekszik a Yucatán-félsziget partjaitól a Mexikói-öbölben.[1] A korallzátony-együttes 2008 óta szerepel a Ramsari egyezmény által védett területek listáján.[2]
Leírás
A terület a Mexikói-öböl legnagyobb korallzátonya és az egyetlen, mely Yucatán államhoz tartozik. Az együttes alkotóelemei a félkör alakban húzódó korallsáv, a belső öböl és öt sziget: az Isla Pájaros(Madarak szigete) vagy Isla Blanca(Fehér-sziget), az Isla Chica(Lány-sziget), az Isla Pérez, az Isla Muertos(Halottak szigete) vagy Isla Desertora(Katonaszökevény-sziget) és az Isla Desterrada(Számkivetett-sziget). A nemzeti parkot létrehozó rendelet két különösen védett magterületet is kijelöl, az északit és a délit, melyek együttesen az egész park 9,5%-át teszik ki.[3]
Látogatás, turizmus
A rendkívül gazdag tengeri élővilág sok turistát vonz a területre. Fejlett a búvárturizmus: a víz alatt a korallzátonyok különleges élőlényei mellett 15. századi hajóroncsok is felfedezhetők. Vannak horgászatra, halászatra kijelölt területek is, és számos ritka madárfajt is megfigyelhetünk.
A Skorpió-zátony kizárólag tengeri úton közelíthető meg, a legközelebbi kikötő Progresóban van. A látogatásra a júniustól szeptemberig tartó időszak a legajánlatosabb, mivel a szelek ekkor csendesek és más időjárási körülmények is ekkor a legmegfelelőbbek, az éghajlat igen meleg.
A területen nincs vásárlási lehetőség, így ételt és ivóvizet mindenkinek magának kell hoznia. Tilos behozni olyan élőlényeket, melyek itt nem honosak, háziállatokat és növények magjait sem. Az élőlényeket és élőhelyeket károsítani szigorúan tilos, a kagylók, korallok gyűjtése is kerülendő, az esetlegesen képződő szemetet pedig vissza kell vinni magunkkal. Táborozásra kizárólag az Isla Pérez nyugati partja alkalmas, itt vécéket és cölöpkunyhókat is találhatunk. A tűzrakás azonban a környéken élő teknősök miatt tilos.[3]