Az aranyvonat megnevezést több 20. századi vasúti szerelvény megjelölésre használatos.
A Szent Jobbot szállító aranyvonat
Magyarországon a legismertebb ezek közül a Szent Jobbot 1938-ban az országban körülvivő vonat, amely 1939-ben a '38 őszi nemzetközi feszültségek miatt kimaradt régió, illetve a visszatért dél-felvidéki területek fontosabb településeire, valamint 1942-ben Nagyváradra is elvitte Szent István király kézereklyéjét. Az aranyvonat mozdonyát kettős kereszt díszítette és 3-5 kocsit húzott. Ezek közül a középső volt az ereklyeszállító díszkocsi, amelynek közepére üvegajtót tettek, hogy a Szent Jobb menet közben is látható legyen. Ezt a kocsit magyar szentek alakjai díszítették, a tetején pedig négy angyal térdelt a Szent Korona mása körül. Az ereklyeszállító kocsit a II. világháború végén díszeitől megfosztották. 2020-ban építették újjá a fennmaradt rajzok és fényképek alapján, a Vasúttörténeti Parkban látogatható.[1]
1946. június 18–25-én Washingtonban a Nagy Ferenc miniszterelnök vezette küldöttség tárgyalásán döntöttek az MNB aranykészletének és más értékeknek, műkincseknek a visszaadásáról, és június 21-én ezt az USA külügyminisztériuma hivatalosan is bejelentette. 1946. augusztus 6-án a hadizsákmány egy része visszaérkezett Budapestre.
Az elveszett aranyvonat
A közvélemény gyakran keveri az MNB és a nyilas kormány aranyvonatait. Az előbbin a neve szerint is az MNB-re bízott értékek utaztak. Feltételezhetően kizárólag Temesváry László bankelnök személyes kazettái tartalmaztak zsidóknak minösülő állampolgároktól elkobzott értéktárgyakat. A későbbi kártérítések aranyvonata Zircről indult a Német Birodalom belsejébe. Parancsnoka Toldy Árpád egykori csendőr ezredes volt. December végén, január első napjaiban érkezett a vonat Brennbergbányára. Itt még három hónapig állomásoztatták a rakományt, amelyhez folyamatosan érkeztek az újabb és újabb szállítmányok Szombathelyről, Győrből – a többi között a Győri Múzeum festményei is -, és más dunántúli városokból. Az utolsó transzport márciusban érkezett meg. Március 30-án, a szovjet csapatok elől menekülve, az osztrák-magyar határt átlépve kezdte meg kalandos útját az aranyvonat. A vonat végül 1945. május 7-én került amerikai fogságba az ausztriai Böcksteinnél, s innen vontatták az ugyancsak ausztriai Werfenbe május 16-án.
2001-ben amerikai holokauszt-túlélők pert indítottak az amerikai kormány által visszatartott vagyonrész ügyében. A károsultak kárpótlására 2005-ben alapítványt hoztak létre, amelynek 25,5 millió dollár áll rendelkezésére az amerikai költségvetésből.
Egy korábbi aranyvonat
Az első aranyvonat az oroszországi polgárháború történetének része. Markovits Rodion ilyen című regényében meg is örökítette. Azon a korábbi aranyvonaton az orosz cári nemzeti bank aranyfedezete volt. Markovitson kívül a vonaton utazott egy másik neves író is, Jaroslav Hašek. Az első világháborúról szóló két híres regény (Szibériai garnizon; Švejk) szerzői ennek ellenére nem ismerték egymást.
↑Gianone András: A korona mellékszerepben: a Szent Jobb és a magyar korona a Szent István-évben (1938). In: Pálffy, Géza (szerk.) A Szent Korona magyarországi kalandjai (1301–2001). Budapest, HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézet (2023) 615-697.
Források
Kádár Gábor – Vági Zoltán: Aranyvonat: fejezetek a zsidó vagyon történetéből, Bp.: Osiris, 2001
Zweig, Ronald W.:The Gold Train: The Destruction of the Jews and the Looting of Hungary, 2002
Ronald Zweig: Az aranyvonat. A 20. század legnagyobb rablásának története; ford. Szamay Ilona; Képzőművészeti, Bp., 2004
A harmadik aranyvonat győri kincsei; szerk. Székely Zoltán; Xántus Múzeum, Győr, 2005 (Xántus János Múzeum katalógusai)
,_a_Szent_Jobbot_sz%C3%A1ll%C3%ADt%C3%B3_k%C3%BCl%C3%B6nvonat_az_%C3%A1llom%C3%A1son._Fortepan_6695.jpg)
