Arany János Társaság temesvári székhelyű irodalmi egyesülés 1903 és 1948 között.
Alapszabályai Arany János emlékének ápolását írták elő irodalom- és nyelvművelés, könyvkiadás, pályatételek, művészi kiállítások útján.
Első elnöke Szentkláray Jenő történelemtudós, majd 1908-tól az első világháború végéig Szabolcska Mihály költő. Utóda 1925-ig Sztura Szilárd, majd Járosy Dezső zeneesztéta (1925-30).
Az Arany János Társaság 1918 után elsők közt kezdte irodalmi, közművelődési tevékenységét, felvetette egy temesvári Arany-múzeum és egy népkönyvtár létrehozásának gondolatát, tagjai, így Gallas Nándor, Hajdu Frigyes, Kalotai Gábor, Pogány Mihály, részt vettek Arany helyi kultuszának kialakításában.
A társaság az 1920-as években népszerűvé tette magát irodalmi, zenei és képzőművészeti rendezvényeivel, újabb hatékony szakasza kezdődött Jörgné Draskóczy Ilma elnöklete alatt az 1930-as évek elején, később azonban fokozatosan elvidékiesedett, nem tudott kapcsolatot teremteni az erdélyi irodalmi mozgalmakkal.
1946-ban Ifjabb Kubán Endre kezdeményezésére az MNSZ támogatásával újrakezdte működését Rech Károly Géza elnök, Debreczeni István ügyvezető elnök és Endre Károly főtitkár vezetésével, s felolvasásokat, irodalmi emlékünnepélyeket szervezett, könyveket adott ki, köztük Endre Károly verseskönyvét 1947-ben. 1948-ban szűnt meg politikai okokból.