Az Aquileiai Patriarkátus sok évszázadon keresztül jelentős hatalommal bíró püspökség volt Északkelet-Itália adriai régiójában, a mai olasz tengerparti vidéken. Számos zsinatot tartottak itt.
Ma már nem püspöki székhely, bár címzetes aquileiai érseki poszt ma is létezik a római katolikus egyházban.
Története
A püspökségtől a patriarkátusig
A hagyomány szerint a püspökséget Márk evangélista alapította, akit Szent Péter küldött, alexandriai missziója előtt. Szintén a hagyomány szerint első püspöke Szent Hermagoras volt, aki 70-ben mártírhalált halt. A 3. század végén, 285-ben, újabb aquileiai püspök szenvedett mártírhalált: Szent Hilár.
Idővel a patriarkátus hatáskörébe került Nyugat-Illíria, északon pedig Noricum és Raetia is. Az 5. és 6. században olyan alpüspökségei voltak, mint Verona, Trient, Póla, Belluno, Feltre, Vicenza, Treviso és Padova. Jelentős nagyságú területek metropolitáiként és a római civilizáció képviselőiként az osztrogótok és lombardok között, Aquileai érseke sikerrel törekedtek arra, hogy barbár uraiktól megkapják a pátriárka titulust. Ez személyre szólt, és nem kapta meg automatikusan a püspöki cím viselője. Az aquileiai püspökök Rómától való függetlenedési törekvéseit segítette az a cím. Riválisa, Ravenna, kevésbé szerencsés volt, és soha nem tudta megszerezni a pátriárkai titulust.
A következő évtized végére a lombardok (longobárdok) lerohanták egész Észak-Itáliát.568-ban az aquileiai pátriárka az egyház kincseivel együtt a kis Grado szigetre volt kénytelen menekülni, Trieszt közelében. Ez volt a Kelet-római Birodalom észak-itáliai területeinek utolsó maradványa. A Rómával való viszonyt ez sem változtatta meg: a patriarkátus püspökei, akár lombard, akár kelet-római területen, elutasítottak minden javaslatot a kibékülésre.
Szakadás Gradóval
A pápák és a ravennai exarchák békés és kevésbé békés erőfeszítései az egység helyreállítására ellenállással találkoztak az aquileiai oldalon Candidian metropolitává választásáig 606-ban, vagy 607-ben Gradóban. Helyettesei közül azok, akiknek a püspöksége a birodalmon belül volt, vele együtt hódoltak be Rómának. A lombardok ellenőrizte területek segédpüspökei kitartottak az önállóság mellett. Ennél tovább is mentek: Aquileiában új pátriárkát választottak János személyében (606-ban vagy 607-ben). Ezzel tulajdonképpen egymás mellett már két patriarkátus létezett Észak-Itáliában: a Gradói, és az Ó-Aquileiai.
Majdnem egy évszázaddal később a szakadás véget ért. A paviai zsinaton (698–699) Ó-Aquileia kibékült Rómával és 723-ban II. Gergely pápapalliumot adományozott Serenus aquileiai pátriárkának (715–730). Valószínűleg a 7. században a pápák elismerték Grado metropolitáit aquileiai pártriárkáknak, hogy így megkérdőjelezzék az ó-aquileiaiak jogát a cím használatára. A következő évszázadokban mindkét helyen használták a címet.
628-ban az ó-aquileiai pátriárkák Cormonsba tették át a székhelyüket. Callistus pátriárka 737-ben Cividale del Friuliba költöztette a rezidenciát. Ott is maradt, a 13. századig. 1223-ban Udinébe helyezték át.
A 8. század utolsó évtizedében a salzburgi metropolitai szék megalakítása megalázó helyzetet teremtett Ó-Aquileia számára, hiszen már régóta igényt tartott a Szlavóniai hercegség (Karintia) területeire. Ursus aquileiai pátriárka (meghalt 811-ben) később elfogadta Nagy Károly császárt döntőbírónak, aki a Dráva folyótól északra fekvő karinthiai területeket Salzburgi Arnónak ítélte. Ursus halála után utódja, Maxentius ugyanazt a politikát folytatta, és pénzt kapott Nagy Károly udvarától Aquileia újjáépítésére.[1] Maxentius 811-től haláláig, 837-ig szolgált Aquileia pátriárkájaként.[2]
A 9. századi magyar invázió és a császári hatalom hanyatlása növelte a pátriárkák befolyását.
Terjeszkedés és összeomlás
11. századi pátriárkai trón
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
A pátriárka-állam
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
Külső hivatkozások
Shahan, Thomas Joseph (1907). "Aquileia". In Herbermann, Charles. Catholic Encyclopedia. 1. New York: Robert Appleton Company.[3]
Jegyzetek
↑Everett, Nicholas ‘Paulinus, The Carolgingians and Famosissima Aquileia’ 145.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Patriarchate of Aquileia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
