Andor György, 1898-ig Anhäupel[2] (Pest, 1867. július 14. – Budapest, 1914. december 6.)[3] minisztériumi tanácsos, római katolikus pap, pápai prelátus.
Élete
Anhäupel György és Stöhr Paulina fia. Budapesten, Pozsonyban és Esztergomban járt középiskolába, majd 1885. október 28. és 1891 között a Collegium Germanicum et Hungaricumban hallgatott teológiát tanult. Bölcseleti és hittudományi doktori oklevelet szerzett, 1891. október 28-án szentelték pappá Rómában. 1892 és 1894 között az esztergomi Hittudományi Főiskolán volt a bölcselet rendes tanára, 1894 és 1897 között az esztergomi papnevelő intézet szemináriumi prefektusa, majd 1897-től érseki szertartója. Szentszéki jegyző volt, 1901-től pedig prímási titkár, később irodaigazgató, 1905 és 1911 között pedig az esztergomi főegyházmegyei elemi római katolikus iskolák tanfelügyelőjeként működött. 1991-től 1914-ig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium I. Ügyosztályán dolgozott mint miniszteri osztálytanácsos. 1900-tól pápai kamarás, 1907-től pápai prelátus, 1906. október 27-től az esztergomi főkáptalan mesterkanonokja volt. 1893 és 1914 között a főegyházmegyei legényegyesület másodelnöke volt. 1908-tól a Vigilantia Bizottság és a Szent István Társulat igazgatói választmányának és Tudományos és Irodalmi Osztályának tagja volt.
Prédikációit közölte 1896-tól az Isten Igéje Szentbeszédekben című folyóiratban. 1899 és 1903 között a lap szerkesztője volt. Tudományos értekezései, hitéleti írásai elsősorban a Magyar Sionban (1894–1902), a Bölcseleti Folyóiratban (1896-tól), a Kolping c. lapban (1899–1906), a Katholikus Szemlében (1901-től) és a Magyar Szemlében jelentek meg (1903–1905).
Fontosabb művei
A lourdes-i jelenések theológiai szempontból. (Magyar Sion, 1894)
Zola és a naturalizmus taktikája. (Magyar Sion, 1894)
Az aristotelesi bölcselet alapfogalmairól. (Bölcseleti Folyóirat, 1896)
Szocializmus és anarchizmus elvei. (Magyar Sion, 1898)
Szentbeszéd Szent Adalbert ünnepére, mondotta az esztergomi főszékesegyházban. (Esztergom, 1898)
Dante tisztulási útja. (Bp., 1903)
A szeplőtelen fogantatás kihirdetésének kulturális jelentősége. (Bp., 1904)
A tanító teendői a szociális kérdéssel szemben. (Bp., 1907)
