Alsójára

Alsójára (Iara)
Unitárius templom
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Kolozs
Község	Alsójára
Rang	községközpont
Irányítószám	407315
SIRUTA-kód	58017
Népesség
Népesség	1850 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	86 (2011)[1]
Népsűrűség	12,86 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	465 m
Terület	143,87 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 33′, k. h. 23° 31′46.55, 23.516666666667Koordináták: é. sz. 46° 33′, k. h. 23° 31′46.55, 23.516666666667
Alsójára weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség

A falu látképe Ruhaegres felől

Alsójára (románul Iara, korábban Iara de Jos, németül Jahren, jiddisül יארע) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja.

Fekvése

Tordától 25 km-re nyugatra, a Torockói-hegység és a Gyalui-havasok közti medencében fekszik.

Nevének eredete

Neve szláv eredetű személynévből való. Az első írásos adat rá 1288-ból származik, ekkor tévesen Zara alakban írták, majd 1303-ban Jara. Előtagja (1438: Alsow Jara) a tőle délnyugatra fekvő középkori Felsőjára (1426: Felyara, 1438: Felsew Jara) nevű falutól való megkülönböztetésére szolgált. Felsőjára a 17. század elején pusztult el, majd területe a falu határába olvadt bele.^[2]

Története

Eredetileg valószínűleg német, a 15. században már magyar lakosságú település volt. Lakói aranyat mostak és Felsőjárán aranybánya is működött. A középkorban vára volt, amelyet valószínűleg Járai Gál kolozsi ispán építtetett a 15. század elején. Először 1417-ben, utoljára 1438-ban említették, sorsa és helye ismeretlen.

Erdélyben Kolozsvár és Torda után harmadikként, 1564-ben alakult meg unitárius egyháza.^[3] Lakóinak kisebb része megmaradt reformátusnak. Később külön falurészbe románok települtek be. 1787-ben római katolikus plébániája is alakult. Román lakói egy része 1809-ben görögkatolikus hitre tért.^[4]

Nevezetes családai között volt a Pápay család.

Az 1849 januárjában visszavonuló román csapatok pánikot keltettek a magyar lakosságban. Január 15-én Tordán hasztalanul kértek segítséget Czetztől. Másnap, január 16-án Simion Balint visszavonuló tábora megölte magyar lakóinak a felét, 150 embert. Január 17-én végre benyomult egy tordai csapat és komoly harcban visszaszorította a románokat, a román falurészt pedig felgyújtotta (a későbbi vizsgálat szerint 33-an haltak meg).^[5]

Az Erdélyi-szigethegység és az Erdélyi-medence határán jelentős nagyvásárok helyszíne volt. A 19. században az egyik legfontosabb erdélyi fazekasközpont. Mesterei ekkor főként hőálló, ún. hólyagos edényeket készítettek sok szerves anyagot tartalmazó, fekete vagy sötétszürke agyagból. A 20. század elejére áttértek a kék, zöld és sárga színnel festett, kontúrozott növényi elemekkel díszített kerámiára és mázatlan edényekre, köztük az ún. járai cserépfazékra. Célközönségük főként a hegységi falvak lakói voltak.

1876-ig Torda vármegyéhez tartozott, utána Torda-Aranyos vármegye Alsójárai járásának székhelye volt. 1884-től gyógyszertár,^[6] a 20. század elején három orvosi rendelő, cserépgyár és sok fuvaros működött benne.

Népessége

• 1900-ban 1724 lakosából 862 volt román és 858 magyar anyanyelvű; 609 görögkatolikus, 380 unitárius, 266 római katolikus, 258 ortodox, 172 református és 39 zsidó vallású. Lakóinak 21%-a tudott írni-olvasni és a román anyanyelvűek 23%-a beszélt magyarul.
• 2002-ben 2091 lakosából 1730 volt román, 221 cigány és 138 magyar nemzetiségű; 1646 ortodox, 122 pünkösdista, 48 görögkatolikus, 43 református, 41 unitárius és 36 római katolikus vallású.

Látnivalók

• Unitárius temploma a 13. században épült. 1849-ben lerombolták, később módosításokkal épült újjá.
• A református templom a 18. században, a római katolikus 1802-ben épült.
• A településen három 19. századi udvarház található: a Teleki, és Béldi és a Kemény család tulajdonát képezték.

Gazdasága

• Vasércbánya.

Híres emberek

Alsójárai korsó

• Itt született 1861. március 12-én Dékáni Árpád, a halasi csipke tervezője.
• Itt született 1881. július 31-én Dobos Ferenc történész.
• Itt született 1883. január 31-én Szabó Gyula színművész
• Itt, nagyapjánál töltötte gyermekkora nagyobbik felét Kemény János író.
• Itt született 1918. május 21-én Traian Crișan görögkatolikus érsek, a Szenttéavatási Kongregáció titkára.
• Itt született 1934. március 26-án Keszthelyi Gyula sportújságíró, rádió és televízió kommentátor, újságszerkesztő.
• Itt született 1938. december 8-án Sebestyén Kálmán művelődéstörténész.
• Itt járt általános iskolába Vasile Copilu-Cheatră román költő, újságíró

Jegyzetek

1. [1]
2. Szabó T. Attila: Torda-Aranyos megye. Bp., 2004, 12. o.
3. Kénosi Tőzsér János – Uzoni Fosztó István: Az erdélyi unitárius egyház története. Kolozsvár, 2009, 2. köt., 352–353. o.
4. Șematismul veneratului cler al Archidiecesei Metropolitane Greco-catolice Române de Alba-Iulia și Făgăraș pre anul domnului 1900. Blaș, 367. o.
5. Verzeichniss der, während der jüngsten Revolution im Kronlande Siebenbürgen auf verschiedene Weise gefallenes Menschenopfer. Wien, 1851, 44–45. o.
6. Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 46. o.

Források

• Egyed Ákos: Erdély 1848–1849. Csíkszereda, 1998–1999
• Czirbusz Géza: A Jára völgye és népe. Erdély, 1895, 10–12. sz.
• Kós Károly: Járai parasztfazekasság. In K. K.: Eszköz, munka, néphagyomány. Bukarest, 1979
• Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. 480. o. ISBN 973-9203-56-6  
• Kemény János: Kakukkfiókák. Bp., 2003

További információk

• A község hivatalos webhelye (románul)
• Kós Károly fényképei az alsójárai nagyvásárról