PROFILBARU.COM

	Albrecht Ritschl
Született	Albrecht Benjamin Ritschl; 1822. március 25.; Berlin
Elhunyt	1889. március 20. (66 évesen); Göttingen
Állampolgársága	porosz
Gyermekei	Otto Ritschl
Foglalkozása	teológus; filozófus; egyetemi oktató;
Iskolái	Tübingeni Egyetem; Bonni Egyetem; Heidelbergi Egyetem; Luther Márton Tudományegyetem;
Sírhelye	Stadtfriedhof Göttingen
	A Wikimédia Commons tartalmaz Albrecht Ritschl témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Albrecht Ritschl (Berlin, 1822. március 25. – Göttingen, 1889. március 20.) német protestáns teológus, filozófus, egyetemi oktató volt. A protestáns teológia fejlődésének fontos állomását képezte a tanítása, és az általa alapított göttingeni iskola.^[9]

Működését a tübingeni iskola szellemében kezdte, majd sajátos rendszert épített ki, amely a 19. század második felében a protestáns teológia uralkodó irányzata volt.^[10] Állítása szerint Luther és Schleiermacher munkáját folytatta.

A filozófiát különválasztotta a teológiától, és a teológiából száműzte a metafizikát.^[9] A hit egyedüli forrásának az Újszövetséget tekintette. Szembefordult a pietizmussal és a természetes teológiával (→ teodicea). Nézete szerint Istenről semmit nem tudhat az ember, csak amit Krisztus közölt róla az evangéliumokban. Krisztus istenségét átvitt értelemben tanította (isteni érték hordozója), az eredeti bűnt a bűntudattal, a megigazulást a bűntudat megszűnésével azonosította.^[10]

Tanítása szerint a hit csak annyiban rendelkezik természetfeletti értékkel, amennyiben erkölcsi cselekedeteket eredményez. Ritschl nagy jelentőséget tulajdonított az egyháznak, amelynek közvetítő szerepe nélkül az ember nem kerülhet közösségbe Krisztussal. A hagyományos tanítástól való eltérésével a hit és a tudás egyre mélyülő ellentétét akarta áthidalni vagy legalább csökkenteni.^[10]

Az irányzatának később Adolf von Harnack (1851–1930) lett a fő alakja.^[9]

Művei

Németül

Die Entstehung der altkatholischen Kirche. Eine kirchen- und dogmengeschichtliche Monographie. Adolph Marcus, Bonn, 1850 (2. Aufl. 1857) (Faksimile-Druck. Adamant Media, Boston MA, 2005, ISBN 1-4212-4947-2), Digitalisat der Originalausgabe
Über das Verhältnis des Bekenntnisses zur Kirche. Ein Votum gegen die neulutherischen Doctrinen. Bonn, 1854
Die Rechtfertigungslehre des Andreas Osiander. In: Jahrbücher für deutsche Theologie (1857), S. 795–829.
De ira Dei. Bonnae, 1859
Die christliche Lehre von der Rechtfertigung und Versöhnung. 3 Bände (Bd. 1: Die Geschichte der Lehre. Bd. 2: Der biblische Stoff der Lehre. Bd. 3: Die positive Entwickelung der Lehre.). Marcus, Bonn, 1870–1874 (sein Hauptwerk)
Schleiermachers Reden über die Religion und ihre Nachwirkungen auf die evangelische Kirche Deutschlands. Bonn, 1874
Unterricht in der christlichen Religion. Marcus, Bonn 1875 (Studienausgabe nach der 1. Auflage von 1875 nebst den Abweichungen der 2. und 3. Auflage, eingeleitet und herausgegeben von Christine Axt-Piscalar (= UTB. Theologie 2311). Mohr Siebeck, Tübingen, 2002, ISBN 3-8252-2311-6)
Über das Gewissen. Ein Vortrag. Marcus, Bonn, 1876 (Nachdruck, herausgegeben und mit einem einleitenden Aufsatz von Klaus H. Fischer. Fischer, Schutterwald/Baden, 2008, ISBN 978-3-928640-87-9).
Geschichte des Pietismus. 3 Bände (Bd. 1: … in der reformierten Kirche. Bd. 2–3: … in der lutherischen Kirche des 17. und 18. Jahrhunderts. Abtheilung 1–2). Marcus, Bonn, 1880–1886 (unveränderter photomechanischer Nachdruck; de Gruyter, Berlin, 1966)
Theologie und Metaphysik. Zur Verständigung und Abwehr. Marcus, Bonn, 1881 (Nachdruck, herausgegeben und eingeleitet von Klaus H. Fischer. Fischer, Schutterwald/Baden 2009, ISBN 978-3-928640-86-2)
Fides implicita. Eine Untersuchung über Köhlerglauben, Wissen und Glauben, Glauben und Kirche. Bonn, 1890
Gesammelte Aufsätze. 2 Bände. Freiburg, 1893–1896 (Digitalisat in der Digitalen Bibliothek Mecklenburg-Vorpommern)
Das Evangelium Marcions und das kanonische Evangelium des Lucas: eine kritische Untersuchung. Osiandersche Buchhandlung, Tübingen, 1846

Jegyzetek

↑ ^a ^b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
↑ ^a ^b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
↑ ^a ^b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ ^a ^b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
↑ Encyclopædia Universalis (francia nyelven). Encyclopædia Britannica Inc., 1968. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
↑ ^a ^b ^c Marton József: A keresztény jelenkor
↑ ^a ^b ^c Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon