Abram Petrovics Hannibal (oroszul Абрам Петрович Ганнибал, más néven Gannibal vagy Hannibal vagy Ibrahim Hannibal vagy Abram Petrov, 1696. – 1781. május 14.) afrikai származású orosz tábornok, hadmérnök, Reval kormányzója, Alekszandr Szergejevics Puskin dédapja. I. Péter orosz cár hívatta Oroszországba, ahol a tábornoki rangig vitte.
Származása ismeretlen. A legkorábbi írások azt sugallják, hogy valamikor 1696 táján születhetett egy Lagon nevű etióp faluban, a mai Etiópia területén.[13] Egy kisebb földesúr 19. gyereke volt. Egy 1996-os kutatás szerint igazából a kameruni Logone-Birni szultánátusból származik.[14] Egy 1742-es dokumentumban, amikor nemességet kapott, a címerére egy elefánt képét és a rejtélyes FVMMO szót kérvényezte. Ez állítólag hazáját, Kotokót jelképezi, bár a szöveg a következő lehet: Fortuna Vitam Meam Mutavit Oppido, ami azt jelenti: A sors megváltoztatta az életem a városban.
Hétéves korában, 1703 körül Konstantinápolyba került, mivel a nemesemberek fiait akkor a szultán elé vitték, hogy rabszolgának adják el őket. 1704-ben a konstantinápolyi orosz nagykövet, Szavva Raguzinszkij-Vlagyiszlavics vette maga mellé, aki a felettesei parancsai szerint cselekedett. Mindez I. Péter cár utasítására történt. Nem ő volt az egyetlen fekete fiú, akivel ezt cselekedték. Akkoriban számos szerecsen fiú szolgált az európai udvarokban.
Hannibált 1705-ben keresztelték meg Vilnában. Keresztapja maga a cár volt.
1717-ben Párizsba került, ahol bölcsészet-, természet- és harci tudományokat tanult. Akkor már számos nyelvben szerzett jártasságot, ismerte a matematikát és a geometriát. XV. Lajos francia király oldalán harcolt annak unokaöccse, V. Fülöp spanyol király ellen, és kapitányi rangot kapott. Ekkor vette fel a Hannibal nevet is, a neves karthágói harcos tiszteletére. Párizsban olyan személyiségekkel találkozott, mint Denis Diderot és Voltaire.
1722-re befejezte tanulmányait, és vissza kívánt térni Oroszországba. Írt I. Péternek, és engedélyt kért, hogy szárazföldön térhessen vissza, ne tengeren. Állítólag a hazaúton találkozott Péter cárral, pár kilométerrel Moszkva előtt.
1725-ben meghalt I. Péter, ezután 1727-ben Szibériába száműzték. 1730-ban térhetett csak vissza. 1741-ben Erzsébet orosz cárnő udvarában lett fontos személy, tábornokká nevezték ki, és ő lett Reval, a mai Tallinn kormányzója. Ezt a pozíciót 1742 és 1752 között töltötte be. 1762-ben vonult nyugállományba.
Hannibál kétszer nősült. Első felesége a görög Evdokia Dioper volt, 1731-ben házasodtak össze. Egy lányuk született. Mivel feleségét kényszerítették a házasságra, hűtlen lett, mikor ez kiderült, Hannibál börtönbe záratta, ahol 11 évet töltött áldatlan viszonyok között. Hannibál ekkor egy másik nővel, Christina Regina Siöberggel (1705–1781) élt együtt, akit 1736-ban vett el Tallinnban, egy évvel közös gyermekük születése után. Ekkor hivatalosan még mindig érvényes volt első házassága. 1753-ban sikerült elválni Diopertől. Második feleségének családja Skandináviából és Németországból származott. Christinával tíz gyerekük született, köztük egy fiú, Oszip.[15] Oszipnak lett egy lánya, Nagyezsda, aki Alekszandr Szergejevics Puskin anyja volt. Hannibál legidősebb fia, Ivan tengerésztiszt lett, és 1779-ben a második legmagasabb rangig vitte.