A betétdalokat az eredeti német helyett svédül éneklik.
Sarastro Pamina édesapja.
A Három Fiú saját magát mutatja be, ahelyett hogy az Éj Királynője Három Hölgye mutatná be őket. Bergman verziójában a fiúk nem állnak a Királynő szolgálatában.
A jelenet, melyben a rabszolgák boldogan nevetnek, amikor Pamina megszökik Monostatostól nem szerepel.
Monostatos nem fél Papagenotól.
Az ima Ozirisz és Ízisz helyett a „Fény isteneihez” szól. Továbbá nincsenek olyan jelek, hogy a történet az Ókori Egyiptomban játszódna, csak az építészet és a technológia utal erre. Így a történet univerzálissá válik.
A napfény amulett – mely után a Királynő sóvárog – elpusztul.
A film közönsége a csúnya vénasszony helyett először egy gyönyörű nőnek látja Papagenat.
Papageno és Papagena egymásra találása megelőzi Tamino és Pamináét.
A Királynő nemcsak Monostatos mellett van ott a filmben, hanem együtt van a Három Hölggyel, és a sisakkal, pajzsokkal és lándzsákkal felszerelt kegyetlen amazonok mellett is feltűnik, maga is sisakot visel.
Szereposztás
Színész
Karakter
Josef Köstlinger
Tamino
Irma Urrila
Pamina
Håkan Hagegård
Papageno
Elisabeth Erikson
Papagena
Birgit Nordin
Éj Királynője
Ulrik Cold
Sarastro
Ragnar Ulfung
Monostatos
Hatása a Kenneth Branagh változatra
30 évvel később a brit rendező Kenneth Branagh is feldolgozta Mozart klasszikusát. Branagh számos fő motívumot vett át Bergmantól, mint hogy Sarastro nála is Pamina édesapja, Monostatos nem fél Papagenótól és a végén öngyilkosságot követ el.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a The_Magic_Flute (1975 film) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.svg){kind=icon}
