A király és a bohóc (hangul: 왕의 남자, Vangi namdzsa, handzsa: 王의 男子, RR:Wang-ui Namja?; eredeti címe: King and the Clown) 2005-ben bemutatott dél-koreai film Kam Uszong (감우성, Kam Woo-seong), I Dzsungi (이준기, Lee Joon-gi) és Csong Dzsinjong (정진영, Jung Jin-young) főszereplésével. A kis költségvetésű, híres sztárokat nélkülöző film[1][3] rendkívüli sikert ért el hazájában, vetítésekor minden idők legsikeresebb koreai filmje volt, több mint 12 millió nézővel.[4] A film forgatókönyve Kim Theung (김태웅, Kim tae-woong)I (이 / 爾, Yi) című színműve alapján készült és számos rangos filmes díjat elnyert, valamint pillanatok alatt sztárrá emelte I Dzsungit (이준기, Lee Joon-git).[4] Dél-Korea A király és a bohócot indította a 2006-os legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjért.[5] A film a hagyományos koreai utazó cirkuszok (szadangphe (사당패, sadangpe)) és az udvari komédiások (kondzsunggvande (궁중광대, gongjungkwangdae)) világát mutatja be, élesen szembe állítva a könyörtelen Jonszangun királlyal, és mindeközben személyes drámákat kibontakoztatva.[1][6] Bár a film a háttérben meghúzódó, homoszexualitást felvonultató jeleneteiről vált híressé, az alkotók nem LMBT-filmnek szánták, nem a szereplők közötti szexualitás a film központi témája.[1][7]
Csangszeng(Jang-saeng) és Konggil(Gong-gil) vándorkomédiások, akrobatikus kötélmutatványokat és szatirikus színdarabokat adnak elő. Főnökük az így szerzett pénz kiegészítése gyanánt gyakorta áruba bocsátja Konggil(Gong-gil)t, a fiú szinte már nőies szépsége ugyanis megbabonázza az előadásokat figyelő nemes urakat. Csangszeng(Jang-saeng), akivel Konggil(Gong-gil) szoros barátságban van, gyűlöli nézni, hogy a fiút úton-útfélen prostitúcióra kényszerítik, és egy nap nem bírja már tovább és szembeszáll a társulat vezetőjével. Dulakodás közben, amikor a főnök el akarja törni Csangszeng(Jang-saeng) lábát, s ezzel koldussorba kényszeríteni, Konggil(Gong-gil) hátba szúrja a férfit, hogy megmentse társát. Csangszeng(Jang-saeng) és Konggil(Gong-gil) elmenekülnek, és Csangszeng(Jang-saeng) azt javasolja, menjenek Hanjangba, a fővárosba, ott biztosan jól megfizetik a komédiásokat.
Hanjangban a két férfi beáll egy helyi társulatba, akikkel közösen igen merész darabot visznek színre: a királyt és ágyasát, Nokszut(Nok-sut) parodizálják, meglehetősen alpári stílusban. Az előadás nagy sikert arat a nép körében, azonban szemtanúja lesz a király főeunuchja, Cshoszon(Cheo-seon) is, aki felháborítónak véli a darabot és halálra akarja korbácsoltatni a társulat tagjait. Kétségbeesésében Csangszeng(Jang-saeng) egyezséget köt az eunuchhal: ha a darabbal sikerül megnevettetni a királyt, elengedi őket, ha nem, akkor viszont bitófán végzik.
A palotában a társulat reszketve adja elő az idegrohamairól hírhedt király előtt a pikáns darabot. Mindenki legnagyobb meglepetésére, a királynak tetszik a szabad szellemű előadás, s még inkább tetszik neki a csinos Konggil(Gong-gil). Miniszterei ellenállására fittyet hányva a király udvari komédiásokká nevezi ki a társulatot, s nap mint nap magához hívatja Konggil(Gong-gil)t, aki külön bábjátékkal szórakoztatja az uralkodót. A király egyre inkább Konggil(Gong-gil) bűvöletébe esik, a bábjátékok során felszínre kerül az elnyomott gyermekkori trauma: apja megölette az anyját. Csangszeng(Jang-saeng) megneszeli, hogy a király megszállott ragaszkodása a csinos fiúhoz nem fog jóra vezetni és azt javasolja Konggil(Gong-gil)nek, meneküljenek el a palotából, amíg lehet. Konggil(Gong-gil) azonban megsajnálja a gyötört lelkű királyt, és maradni akar, egészen addig, amíg egy őrült rohama során a király saját kezével le nem mészárolja apja ágyasait, akkor érti meg, hogy a király menthetetlenül beteg és veszélyes.
Nokszu(Nok-su) mindeközben mindent elkövet, hogy bajba keverje új „riválisát” és lemásolva Konggil(Gong-gil) kézírását, a királyt kritizáló plakátot készít. Csangszeng(Jang-saeng) magára vállalja a tettet, hogy mentse a fiút, s tömlöcbe kerül. Cshoszon(Cheo-seon) eunuch elengedi a férfit azzal, hogy el kell felejtenie Konggil(Gong-gil)t és elhagyni a palotát azonnal. Csangszeng(Jang-saeng) erre képtelen, inkább kora reggel felmászik a kötélre és hangos játékkal kritizálja a királyt, aki saját íjával kényszeríti földre a komédiást, majd Konggil(Gong-gil) szeme láttára megvakíttatja. Konggil(Gong-gil) megpróbál öngyilkos lenni, de az orvosok megmentik az életét. A király arra kényszeríti Csangszeng(Jang-saeng)et, hogy vakon kötéltáncoljon, Konggil(Gong-gil) pedig vele tart. A fiú megkérdi társát, ha újjászületne, mi akarna lenni, arisztokrata-e, netán király; mire Csangszeng(Jang-saeng) azt feleli: komédiás, és Konggil(Gong-gil) egyetért vele.
A film végén felkelők törnek be a palotába, hogy letaszítsák az őrült kényurat trónjáról, miközben a két komédiás a kötélen táncol felettük, majd a záró képsorokon a társulat idilli képét idézik fel, ahogy táncolva-énekelve szaladnak a mezőn.
Csangszeng(Jang-saeng) vándorkomédiás társulatban él, a csulthagi (줄타기, jultagi), azaz a kötélen egyensúlyozás és az akrobatika mestere. Erős, férfias és karizmatikus ember, aki nem hagyja, hogy szeretteit bántsák, és hű saját elveihez és értékrendjéhez.
Konggil(Gong-gil) szinte teljes ellentéte Csangszeng(Jang-saeng)nek, ő is vándorkomédiás, és a két férfit igen szoros barátság, érzelmek kötik össze. Konggil(Gong-gil) rendkívül nőies, szinte törékeny alkat, a cirkuszi előadások során gyakran ölti magára a női szerepeket, felhívva ezzel magára az arisztokraták figyelmét, akiknek aztán előadás után kénytelen egyéb szolgáltatásokat is nyújtani: a társulat főnöke prostitúcióra kényszeríti.
A király szinte az őrület határán lépdel, gyűlöli apját, aki megölette az édesanyját, mert az ágyasok állandóan rivalizáltak miatta. Gyermekkori traumája miatt labilis elmeállapotú, igen veszélyes emberré vált, aki kénye-kedve szerint gyilkol egy-egy őrületrohamot követően. Magányossága és visszafojtott, időnként felrobbanó dühe miatt irigyli és egyben igényli a vándorkomédiások szabad szellemét, vidámságát, és a szépséges Konggil(Gong-gil) az egyetlen, aki mellett igazán jól érzi magát.
Kang Szongjon (강성연, Kang Seong-yeon) mint Csang Nokszu (장녹수, Jang Nok-su)
Kiszengből lett a király ágyasa, hataloméhes és csak magának akarja a királyt, emiatt féltékenység és irigység gyötri, amikor a király minden figyelmét egy fiatal férfinak, Konggil(Gong-gil)nak szenteli.
További szereplők
Csang Hangszon (장항선, Jang Hang-seon) mint Kim Cshoszon (김처선, Kim Cheo-seon), eunuch
Ju Hedzsin (유해진, Yoo Hae-jin) mint Jukkap (육갑, Yuk-gab), komédiás
Csong Szokjong (정석용, Jeong Seok-yong) mint Cshilduk (칠득, Chil-deuk), komédiás
I Szunghun (이승훈, Lee Seung-hun) mint Phalbok (팔복, Pal-bok), komédiás
A film alig több mint négymilliárd vonból[* 1] készült el, ami egy szaguk(sageuk) esetében igen alacsony költségvetésnek minősül. I Dzsunik(Lee Jun-ik) a gyártó Cineworld adósságai miatt Kang Uszok (강우석, Kang Woo-suk)[* 2] rendező-producertől kért és kapott kamatmentes kölcsönt. I(Lee) már az 1990-es években gondolkodott történelmi dráma forgatásán, végül a tervező csapat egyik tagja ajánlotta neki Kim Theung(Kim tae-woong)I(Yi) című színdarabját, ami felkeltette a rendező érdeklődését. Az egyeztetések azonban nem mentek gond nélkül, Kim és I(Lee) másképp értelmezték a történetet, Kim számára Konggil(Gong-gil) volt a főszereplő, I(Lee)t azonban sokkal jobban érdekelte Csangszeng(Jang-saeng). Ráadásul Kim eleinte csak a profitorientált filmest látta a rendezőben, és nem tartotta érdemesnek a műve átdolgozására. A félreértéseket kiküszöbölték, és I(Lee) megkezdte a háttérkutatást: egyrészt a szinte elfeledett ősi művészet, a koreai komédiások (szadangphe (사당패, sadangpe)) életét, másrészt általánosságban az utazó cirkuszosok, udvari bohócok világát tanulmányozta, jórészt William Shakespeare művein keresztül.[1][8] A rendező ugyancsak kikérte az egyik utolsó vándorkomédiás, Kim Gibok (김기복) véleményét is, aki úgy nyilatkozott, a vándor mutatványosokat régen koldusokként kezelték, ezért a férfi–férfi kapcsolat nem volt ritka az ilyen társulatokban, mivel szinte lehetetlen volt az így élő művészeknek feleséget találni, ennek ellenére az érzelmeken, a kötődésen, és nem a fizikai vonzalmon volt a hangsúly – filmjében I(Lee) is ezt kívánta hangsúlyozni.[3]
Csangszeng(Jang-saeng) szerepére először Csang Hjokot (장혁, Jang Hyukot) kérték fel, azonban a színésznek be kellett vonulnia katonának, így a rendező I Bomszunak (이범수, Lee Beom-sunak) ajánlotta fel a lehetőséget, ő azonban Csang(Jang)gal való szoros barátsága miatt inkább visszautasította a szerepet, így végül Kam Uszong(Kam Woo-seong) kapta meg.[9]Csong Dzsinjong(Jung Jin-young) korábban többször is dolgozott együtt I(Lee)vel, a rendező pedig azt javasolta neki, felejtse el Jonszangun király(Yeonsangun király) szokásos történelmi ábrázolását és koncentráljon az emberi érzelmekre, a király tettei mögött meghúzódó emberi, jellembeli motivációkra.[1]Konggil(Gong-gil) szerepéhez először Pak Heilre (박해일, Park He-ilre) gondoltak, végül azonban mégis úgy döntöttek, meghallgatást rendeznek, amit végül az akkor még szinte ismeretlen I Dzsungi(Lee Joon-gi) nyert meg,[1] akit korábban több száz meghallgatáson utasítottak el, mert „túl femininnek” találták az arcát.[10]
A stáb szembe találta magát a helyszín problémájával is. Kevés pénzük volt, arra semmiképp nem volt elegendő, hogy saját díszletet építsenek. A Csang Hjok(Jang Hyuk) visszalépése miatt bekövetkezett több hónapnyi csúszás végül a segítségükre lett, az épp befejezett történelmi sorozat, az Immortal Admiral Yi Sun-sin meglévő díszletét használták, ezzel több százmillió vont spórolva meg.[1]
Forgatás
A komédiásokat alakító színészeket a hagyományos koreai népzenét játszó Norum Macshi (노름 마치, Noreum Machi)[* 3] együttes és tánccsoport készítette fel a tradicionális hangszerek kezelésére és a színművek előadására mintegy két hónap alatt.[7] Az akrobatikus mutatványokat és egyben a színészek ilyen irányú felkészítését az Anszong Namszadang Paudogi (안성 남사당 바우덕이, Anseong Namsadang Baudeogi)[* 4] társulatra bízták.[6] A kötéltáncos mutatványok nagy részét Kam Uszong(Gam Woo-Sung) maga végezte, csak a legveszélyesebb jelenetekben helyettesítette a tanára.[7]
Az első előadás összetett jelenetének felvételére összesen egy napja volt a stábnak. Általában elég rövid idő alatt kellett mindent felvenniük, a híres „Te vagy ott, én itt vagyok”-jelenetet a dombtetőn például egyetlen óra alatt vették filmre, és ez volt az egyik jelenet, amit I Dzsungi(Lee Joon-gi)nak a meghallgatáson elő kellett adnia. A napszak miatt a környező táj szépségét nem sikerült úgy bemutatniuk, ahogy azt a rendező eltervezte, ezért digitális színjavítással próbáltak javítani rajta. A jelenetnél, ahol a két komédiás Hanjangban párbajra hívja a helyi társulatot, 150 statisztát alkalmaztak. A palotajelenetek felvételére mindössze három napjuk volt, és extrém időjárási körülmények nehezítették a munkát, rendkívül meleg volt, és időszakos záporok zavarták meg a munkát. A pekingi opera jelenetét eredetileg nem tervezték olyan látványosra, mint amilyenre sikerült, később döntöttek úgy, hogy színesítik a jelenetet.[7][6]
I Dzsungi(Lee Joon-gi)Kam(Gam) javaslatát követve a forgatási szünetekben sem lépett ki a szerepéből, ritkán lehetett mosolyogni látni. A szerepre úgy készült, hogy a színházi bemutatók felvételeit tanulmányozta.[7] A színész a forgatás során meg is sérült, a sötét díszletben egy lépcsőről zuhant le, kórházba szállították, de amint összevarrták a sebet a lábán, visszatért forgatni.[11]
A kosztümök terén a tervező arra törekedett, hogy minél autentikusabbak legyenek. Mivel a kora 16. századi hanbok még nem volt olyan harsány színű, mint amit a nézők a korábbi történelmi filmekben megszokhattak, a ruhák egyszerűnek tűnnek, pasztellszíneket használtak és igyekeztek mellőzni a legtöbb filmben alkalmazott kínai hatást. Egyedül a pekingi opera jeleneténél tettek kivételt, ezzel a jelenettel hangsúlyozva a koreai és a kínai művészetek közötti különbséget. A jelenet nem korhű, mivel a 16. században ez a műfaj még nem létezett, így a koreai udvarban sem ismerhették.[7]
Helyszínek
A palotajelenetek egy részét az észak-csollaiPuani(Buani) Vizuális Élményparkban forgatták, ahol a Cshangdokkung(Changdeokgung) palota egyes épületeinek korhű másai találhatóak,[4][12] míg más jeleneteket a Hvaszong (화성, Hwaseong) erődben található Henggung (행궁, Haenggung) palotában vettek fel. A jelenetet, amikor Konggil(Gong-gil) a bambuszerdőben menekül a rá vadászó íjászok elől, az észak-csollai Kocshangban (고창, Gochangban) rögzítették, ugyanott, ahol A palota ékköve egyes jeleneteit is. A záró jelenetsor helyszínéül szolgáló völgy a Kjonggi (경기, Gyeonggi) tartománybeli Jangphjong (양평, Yangpyeong) megyében található, a Jumjongszan (유명산, Yumyeongsan) és a Tebuszan (대부산, Daebusan) hegyek között. Ugyancsak a közelben forgatták a jelenetet, ahol a két komédiás vaknak tetteti magát.[4] A helyszínek közé tartozott még a Koreai Szabadtéri Néprajzi MúzeumKjonggiban.[7]
Zene
A film zenéjében a hagyományos koreai hangszerek mellett a zeneszerző a vonós hangszerekre is erőteljesen támaszkodott.[6]
Dél-Koreában a film minden idők legsikeresebb filmje lett, négy hónapig vetítették és összesen 12,3 millió jegyet adtak el rá, csak a fővárosban több mint 3,5 milliót.[13][1] Az első héten 6,5 milliárd vonos bevétellel lett első az eladások tekintetében,[14] nemzetközileg pedig összesen 74,4 millió amerikai dollárral zárt.[2]
Az alacsonynak számító költségvetésből készült film sikere meglepő volt, különösen a tradicionális témáját és a homoszexuális felhangot tekintve. A siker a készítőket is meglepte, akik nem számítottak hárommilliónál több nézőre,[1][7] különösen mivel sem a rendező, sem a színészek nem tartoztak a sztárok közé, mint például a Thegukki vagy a Silmido című, hasonlóan több mint tíz millió főt vonzó mozik esetében.[15][16] Dél-Korea úgy döntött, ezt a filmet indítja a 2006-os legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjért.[5]
A filmet a hazai és a külföldi kritikusok is jól fogadták, azonban a Twitch Film kritikusa megjegyzi, hogy a nyugati média jobbára a homoszexualitásra, a király Konggil(Gong-gil) iránti megszállottságára és a két komédiás közötti kimondatlan szerelemre koncentrált, a Brokeback Mountain – Túl a barátságon című filmhez hasonlítva az alkotást, ami a Twitch Film szerint egyáltalán nem a film központi témája.[1][7] A rendező többször is hangsúlyozta, hogy a filmben megjelenített homoszexualitás nem igazodik a nyugati nézők elképzeléseihez: „Ez nem olyan homoszexualitás, mint amit Nyugaton ismernek. Nem olyan, mint a Brokeback Mountainben. Ott a homoszexualitás a végzet, nem pedig választás eredménye. Itt [A király és a bohócban] viszont [szükséges] gyakorlat.”[3]
A DVDTalk kritikusa, Thomas Spurlin dicsérte a színészek alakítását, és különösen kiemelte I Dzsungit(Lee Joon-git), aki szerinte remek választás volt az igen kényes szerepre.[17] Ezzel szemben a Flixist kiábrándítónak tartotta a színész játékát egyes jelenetekben, a filmet azonban „fantasztikusnak” ítélte, az angol nyelvű feliratok túlzott shakespeare-i jellegétől eltekintve.[18] A Twitch Film és a Koreanfilm.org is egyaránt a kiváló történetmesélési technikának tulajdonítja a film kivételes sikerét, annak, hogy a nézők minden korosztályát képes volt megszólítani, időseket és fiatalokat egyaránt, különösebb marketing nélkül is.[1][19] Utóbbi kritikus a két főszereplő játékát is kiemelte: „A jól kidolgozott cselekményen kívül a film igazi fénypontja mégis a két komédiás szerepjátéka. Mindkét színész lenyűgöző a szópárbajokban és az előadások alatti elragadtatásukat tekintve; az ember azt kívánja, bárcsak több ilyen jelenet lenne.”[19]
Az alkotás az akkor kezdő színész I Dzsungit(Lee Joon-gi) azonnal sztárrá emelte,[1] és a Koreanfilm.org megjegyzi, hogy általánosan az a vélekedés, I(Lee) beválogatása miatt sikerült a filmre rekordmennyiségű jegyet eladni.[19] A színész maga úgy nyilatkozott: „A nőies szerep újdonság volt számomra, és élveztem, hogy gyönyörűnek neveztek”,[10] azonban azt is hozzátette, nem szeretné, ha beskatulyáznák a szerep miatt.[20]
Ez a szócikk részben vagy egészben a King and the Clown című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.jpg)
