Egy A–4C leszállás közben a USS Kitty Hawk-ra 1966-banA Szingapúri Légierő egyik A–4SU Super Skyhawk-jaÚj-Zéland egyik A–4KA VA–164 egyik TA–4F Skyhawk-ja a USS Hancock fedélzetén az 1970-es évek elejénA VF–805 egyik A–4G-je fékezőkábelt fog a HMAS Melbourne fedélzetén 1980-banEgy brazil AF–1 (A–4KU)A VA–203 egyik A–4L-jeA VMA–322 egyik A–4MA MAG–32 egyik OA–4M-je 1990-benEgy „kapuőr” A–4Q Mar del Plata-n
Prototípusok
XA4D–1: Prototípus
YA4D–1 (YA–4A, később A–4A): repülési tesztekhez gyártott gépek és elősorozatok.
A–4A
A4D–1 (A–4A): első típusváltozat, összesen 166 darab épült.
A–4B
A4D–2 (A–4B): erősebb szerkezetű változat, melybe már beépített légiutántöltő csonk is fel lett szerelve. Továbbfejlesztett navigációs és repülésvezérlő rendszerek, az AGM–12 Bullpup rakéta integrálva lett a fegyverrendszerébe. Összesen 542 darab épült.
A–4P: újragyártott A–4B-k az Argentin Légierő részére, melyet az argentinok A–4B-nek neveznek.
TA–4S: 7 darab oktatóváltozat Szingapúrnak. Eltér a többi, hagyományos műszerekkel felszerelt TA–4-től, mivel ezek törzse 71,12 cm-rel (28 hüvelyk) hosszabb, melybe a két kabin önálló, egymástól független, az oktató a növendék mögött-felett foglal helyet az SR–71B-hez és a MiG–25PU/RU-hoz hasonlóan.
TA–4S–1: 8 darab átépített oktatóváltozat Szingapúrnak. Típusjelölése a korábbi hétgépes sorozat megkülönböztetéséhez kellett.
A4D–3: fejlesztett avionikával felszerelt B, de sohasem építették meg.
A hatnapos háború után több, mint 200 gépet vásárolt, ebből a jom kippuri háborúban 53 gép veszett oda. Az utolsó 22, kiképzésre használt gép kivonását 2008 decemberében határozták el.[2] A gépeket fokozatosan, néhány év alatt tervezik kivonni, helyüket a tervezett új kiképzőgépek helyett F–16-osok veszik át.[3]
A Kuvaiti Légierő 36 darab A–4KU-t rendelt az 1970-es években az USA-tól. Ebből 29 darab maradt az iraki inváziót megelőzően. Az 1990. augusztus 2-ai támadás alatt a gépek némelyike teljesített harci bevetéseket az iraki inváziós erők ellen, autópályáikat szükségrepülőtérként használva. Az ország területének lerohanása előtt azonban a 29 gépből 24 darabot (az üzemképeseket) sikerült áttelepíteni a szomszéd Szaúd-Arábiába. Az átmenekített gépek az F.1-eseikkel együtt Szabad Kuvaiti Légierő néven tevékenykedett tovább az ország visszafoglalása utánig, a koalíciós erők kötelékében. Az öbölháborúban természetesen bevetésre kerültek, összesen 1361 bevetést teljesítettek a „Sivatagi vihar” idején. A konfliktust végül 23 darab gép vészelte át, ugyanis egy gépet elvesztettek a felszabadító harcok során. A gépeket később Brazília haditengerészete vette meg 70 millió USD értékben, a gépekből 12-t korszerűsítenek, a NAe São Paulo repülőgép-hordozón teljesítenek szolgálatot.
.svg){kind=small}
_off_Vietnam,_in_March_1966.jpg)
,_circa_in_1974.jpg)
