A Hydra 70 nem irányított rakéta a világ egyik legelterjedtebb rakétafegyvere, szinte minden NATO és más az Amerikai Egyesült Államokkal szövetséges országok haderejében rendszeresítve lett valamilyen változata. A „2,75 hüvelykes” (2.75") megnevezést is alkalmazzák erre fegyvertípusra. Ezeket a jellemzően 5-12 kilométer közötti hatótávolságú fegyvereket ún. rakétablokkokból vagy más néven rakétakonténerből egyesével vagy sorozatban indítják. A fegyver viszonylagos pontatlanságát nagy tömegű tűzzel kompenzálják. A 70 mm-es nem irányított rakétákat jellemzően helikopterekről és repülőgépekről alkalmazzák, de ritkábban pilóta nélküli repülőeszközök, szárazföldi járművek és kisebb hadihajók arzenáljában is előfordulnak. A rakéták egy harcirészből, illetve a rakétatest nagyobb részét adó rakétahajtóműből állnak. Ez a két elem a feladatnak megfelelően párosítható, cserélhető a legtöbb típus esetében.
A rakéták stabilitását kinyíló vezérsíkok biztosítják, amelyekből kétféle létezik. Az egyik az ún. FF (Folding Fin) elrendezés, amikor a vezérsíkok a hossz irányban a rakéta mögé vannak behajtva és indítás után "rugóskés-szerűen" nyílnak szét. A másik az ún. WA (Wrap Around) elrendezés, amikor az ívelt vezérsíkok a rakétatest palástjára fekszenek rá, körül ölelve azt. Napjainkban inkább ez utóbbi az elterjedtebb kialakítás a 70 milliméteres rakétatípusok között.
A 2010-es években megjelentek a 70 milliméteres rakéták irányított változatai gazdaságos megoldást kínálva az alig vagy egyáltalán nem páncélozott mozgó célpontok kiiktatására. Ezek a rakéták döntően félaktív lézeres rávezetést (SAL) alkalmaznak, de létezik néhány alternatív rávezetési módszer: infravörös képalkotó (IIR), GPS/INS, bár ezek nem igazán terjedtek el.
A 70 milliméteres szabványnak megfelelő rakétákat több országban gyártanak. Az alábbiakban a főbb típusok, gyártmányok kerülnek bemutatásra.
A 70 milliméteres, amerikai jelöléssel 2,75 hüvelykes (2.75") rakéta története az 1940 évek végére nyúlik vissza, amikor az amerikai haditengerészet rendszeresítette az Mk 4 illetve Mk 40 FFAR-rakétákat. Az. Mk 40-es rakéta végig szolgálta a koreai és vietnámi háborút, de már modernizációra szorult. A jelentősen nagyobb teljesítményű Mk 66 rakétahajtómű megjelenésével született meg a Hydra 70 nem irányított rakétarendszer. A Hydra 70 a korábbi FFAR ún. FF (Folding Fin) elrendezése helyet már ún. WA (Wrap around) elrendezést alkalmazza.[1]
10500 m
hatásos:
8000 m
A belgiumi Forges de Zeebrugge (röviden FZ) a legjelentősebb európai nem irányított rakétákat gyártó vállalat, amely ma már a francia Thales konszern tulajdonában van. Az FZ az 1970-es évek óta gyárt 70 mm-es nem irányított rakéták, amelyekből több mint 8 milliót állítottak elő ez idő alatt.[3]
A Magyar Honvédség is a Forges de Zeebrugge FZ231 típusú rakétaindítóit rendszeresítette H145M helikoptereihez, így várhatóan az FZ rakétái is beszerzésre kerülnek majd 2023 és 2025 között.
Az FZ275 LGR esetében elől elhelyezett irányító fej egy egységet alkot a 4,1 kilogrammos FZ319 páncéltörő repesz-romboló harcirésszel, amelynek repeszei 6 mm acélon képesek áthatolni. Az amerikai APKWS-szel ellentétben nem variálható a harcirész. Az FZ275-ös 1500 és 8000 méter közötti célok ellen vethető be és a félaktív lézeres rávezetésnek köszönhetően 1 méteren belül talál célba.[3]
Az FZ rakétablokkjai változattól függően 2, 7, 12 és 19 rakétát képesek hordozni. A digitális jelző arra utal, hogy az adatkapcsolatnak köszönhetően a pilóta tüzeléshez kiválaszthatja a vetőcsövet illetve rakétát. Ezen kívül adatkapcsolat hozható létre az irányított rakéták és pilótafülke között. Az ezzel nem rendelkező indítók egy előre meghatározott, nem változtatható sorrendben lövik ki a rakétákat annak típusától függetlenül.
A kanadai CRV7 (Canadian Rocket Vehicle 7) az 1970-es évek elején jelent meg és nagyobb teljesítményű rakétahajtóművet használ, mint az amerikai Hydra 70. A CRV7 rakéták sebessége 990-1219 m/s-et is elérheti a Hydra 70 rakéta 700-739 m/s sebességével szemben. A magas kinetikus energiának köszönhetően képes akár a T-72A harckocsik oldal és tető páncélzatát 3000 méterről képes átütni a WDU-5002/B FAT harcirésszel felszerelt CRV7 rakéta. Emellett szórása is lényegesen kisebb más hasonló 70 mm-es rakétákhoz képest. A CRV7 rakétákat napjainkban a Magellan Aerospace fejleszti és gyártja.[4]
A CRV7 rakétákhoz elérhető harcirészek részben megegyeznek a Hydra 70 rendszerével, a rakéta azokkal kompatibilis.
A rakétának létezik irányított változata is CRV7-PG jelzéssel. A vezérlő egység a rakéta elejére kerül és félaktív lézeres (SAL) rávezetés mellett létezik GPS/INS rendszert alkalmazó valamint radar kisugárzásra rávezető vezérlő egység is a rakétához.