Venezuelai Egyesült Szocialista Párt
Népi Haladás Párt
A 2018-as venezuelai elnökválasztást Venezuela 2017-ben létrehozott Alkotmányozó Törvényhozásának igényére eredetileg április 22-ére tűzte ki a Választási Tanács. A választást végül május 20-án tartották meg. Az elnök mellett egyúttal megválasztottákák a regionális törvényhozás tagjait és az önkormányzati képviselőket is.
Több nemzetközi szervezet, így az Európai Unió, az Amerikai Államok Szervezete, a Lima Csoport és számos ország — például Argentína, Chile, az Egyesült Államok, Kanada és Kolumbia — bejelentette, hogy a választás átláthatatlansága miatt annak eredményeit nem fogadják el, a venezuelai törvényhozás működését elutasítják.
Venezuelában az elnöktött többségi, egyfordulós rendszerben választják. A választást az országos Választási Bizottság (CNE) ellenőrzi; ez sorsolással delegálja a megfigyelőket a szavazókörökbe. Minden szavazókörben van érintőképernyős DRE szavazógép. A gépből kinyomtatott szavazólapot urnába kell dobni. A szavazógépek a választás ideje alatt semmilyen más más hálózathoz nem kapcsolódnak.
A választásokat 40 országból 150 nemzetközi megfigyelő ellenőrzi.
Nicolás Maduro Hugo Chávez utódaként 2013 óta az ország elnöke. Elnöksége alatt az ország gazdasági válságba zuhant, a hiperinfláció elérte a 2300%-ot. Maduro többször is tagadta, hogy Venezuelában humanitárius válság alakult volna ki. Túlzásnak tartja azt is, hogy rossz lenne az egészségügy helyzete, amint azt szerinte az Egyesült Államok híreszteli.[1]
Bertucci egy evangélikus lelkipásztor, aki 2018 februárjában jelentette be indulását azzal, hogy visszaadná Venezuela értékeit. Nem támogatja az abortuszt és az azonos nemű párok gyermekvállalását. Ezen kérdések jogi szabályozását népszavazással szeretné elérni.[2] Bertucci neve szerepel a Panama-aktákban.[3]
Falcón 2018. február 28-án jelentette be indulását a Haladás Párt támogatásával. Tagadta, hogy a Demokratikus Egység Asztala párt ne vehetne részt a választáson. A leszerelt katona és ügyvéd 2010-ig a szocialistáknál politizált, majd otthagyta a pártot, ahol ezért árulónak tartják. Az ellenzék néhány tagja szerint a kormány beépített embere[4]
Elektromérnök, aki néhai Hugo Chávez mozgalmának követője. Kampányában többször is azt állította, hogy elutasítja ugyan Nicolás Madurót és a PSUV pártot, de nem utasítja el a forradalmat.
A legnagyobb ellenzéki erőt (pártszövetséget) a Venezuelai Legfelsőbb Bíróság döntése nyomán a Venezuelai Választási Bizottság 2018. január 25-én a kizárta a választásból. A bíróság egyben elrendelte azt is, hogy a párt bejegyzését fél évvel el kell halasztani, és emiatt a pártot újra kell regisztrálni. A pártszövetség három pártja egy hónapon belül bejelentette, hogy részt vesznek az elnökválasztáson. Ugyanebben a hónapban az Alkotmányozó Törvényhozásban javasolták, hogy a választás 2018 decemberében legyen. Mindhárom párt elnökjelöltje kérte, hogy a választást halasszák el mindaddig, amíg a kormány nem tudja biztosítani annak szabályos lebonyolítását.[5] Javaslataik elutasítása után február 21-én a koalíció pártjai — a Népi Haladás pártot kivéve — bejelentették, hogy nem vesznek részt a választáson.[6]
2018. május 16-án az ellenzék tüntetést hirdetett az Amerikai Államok Szervezetének caracasi ülésére. A Bolivári Rendőrség azonban a Caracas agglomerációjához tartozó Chacao település, Plaza de Brión terén tüntetőket felszólította a helyszín elhagyására. A caracasi metró Chacarito államását a tüntetés kezdete előtt, biztonsági okokra hivatkozva lezárták.[7][8]
2018 januárjában a Meganálisis cég közzétett egy olyan kutatást, amely szerint csak a megkérdezettek 29%-a kíván szavazni és az összes megkérdezett 72,5%-a nem bízik a Venezuelai Választási Bizottságban. A csekély szavazási hajlandóság okai szerteágazóak voltak: 45% szerint hiába szavaznak, az éhezés mindenképp megmarad, 20% szerint csak az időt vesztegetnék, 13% pedig úgy gondolta, hogy az ellenzék elárulta az országot. A megkérdezettek 81%-a nem tartotta magát valamely párt elkötelezett hívének, míg 12%-uk a kormányzó Venezuelai Egyesült Szocialista Párt tagja volt, és 6%-uk pedig az ellenzéki Demokratikus Egység Asztalát támogatta.[9][10]
Az eredményeket helyi idő szerint 18 órakor tette közzé a Venezuelai Választási Bizottság. Eszerint a választáson a jogosultak 32,3%-a vett részt. Ez az arány a legalacsonyabb Venezuela modern kori történelmében az 1958-as puccs óta. A bizottság ezt a számot még aznap 46,1 %-ra emelte.
A választást ismét Nicolás Maduro, Venezuela addigi elnöke nyerte. Az eredményeket a tömeges szabálytalanságokra hivatkozva Henri Falcón és Javier Bertucci is elutasította.
Az ENSZ Emberjogi Főbiztosának Hivatala szerint a választás tisztasága és hitelessége a minimális követelményeknek sem felel meg. A Lima csoport országai bejelentették, hogy a választás eredményét az átláthatóság hiánya miatt nem ismerik el.[11]
Február 8-án az Európai Parlament 480 igen, 51 nem és 70 tartózkodás mellett szankciókat helyezett kilátásba Maduro elnök ellen. Az Európai Unió az Európai Parlament döntésével a csalások miatt nem ismeri el az eredményeket.[12]
Argentína, Franciaország, Kanada és Kolumbia a MUD kizárása miatt kritizálta a venezuelai kormányt, amelyet emellett antidemokratikusnak is neveztek.
Sebastián Piñera, Chile elnöke szerint „egyetlen, a demokráciát tisztelő országnak sem szabad elismernie a választást”. Maduro elnökségét diktatúrának nevezte.[13] Az elnökválasztásról kifejtette, hogy „nem felel meg a demokrácia követelményének, mert nem tiszta és legitim és nem képviseli a venezuelaiak szabad és szuverén akaratát”.[14] Juan Manuel Santos, Kolumbia elnöke többször is kijelentette, hogy nem ismerik el a választási eredményt és a választást igazságtalannak nevezte.[15] Az Egyesült Államok, Paraguay és Panama sem ismeri el a választási eredményeket.