A választás előtt kérdéses volt, hogy a kormánykoalíció legnagyobb ereje, a Szerb Haladó Párt (SZHP) kit jelöl államfőnek: a népszerű és nagy esélyesnek számító Alekszandar Vucsics kormányfőt vagy a 65 éves, szintén SZHP-s Tomiszlav Nikolics hivatalban lévő államfőt. A kisebbik koalíciós párt, a Szerbiai Szocialista Párt (SZSZP) vezetője, Ivica Dacsics úgy nyilatkozott, hogy ha nem Vucsics lesz az SZHP jelöltje, akkor önállóan állítanak jelöltet. 2017. február 14-én azután Vucsicsot nevezték meg mint az SZHP jelöltjét.[1] Nikolics pár napig még lebegtette újraindulási szándékát,[2] de azután megegyezett Vucsiccsal abban, hogy visszavonul.
Az is kérdéses volt, hogy lesznek-e előrehozott parlamenti választások az elnökválasztással egyidőben, de végül Vucsics úgy döntött, hogy nem lesznek.
Maja Gojkovics, a szerbiai parlament elnöke 2017. március 2-án írta ki a választást, a hivatalos kampányidőszak így a törvény szerinti lehető legrövidebb lett, amivel a bírálók szerint a kormány az ellenzék közmédiában való megjelenését igyekszik korlátozni.
Választási rendszer
Pártok részéről a jelölt állításához 10 000 aláírás összegyűjtése szükséges tíz nap alatt. Az első fordulóban az nyer, aki legalább a szavazatok 50%-a plusz 1 szavazatot kap. Ha ilyen nincs, akkor 15 napon belül második fordulót tartanak, ahová a két legjobban szereplő első fordulós jelölt jut tovább. A második fordulóban az a jelölt nyer, aki több szavazatot kap.
Az államfői megbízatás 5 évre szól. A választások lebonyolítását a Köztársasági Választási Bizottság (RIK) intézi.
A jelöltek kampánycélokra fejenként kb. 29 millió dinárt (kb. 73 millió forint) kapnak az államtól, amit vissza kell fizetniük, ha nem érik el az 1%-ot.[3] A második fordulóba továbbjutó két jelölt további kb. 1,3 millió eurót kap.
A 18 évesnél idősebb választópolgárok Szerbiában 8253, Koszovóban 90, külföldön pedig 53 helyen adhatják le a voksaikat.
Az elnökválasztást Alekszandar Vucsics kormányfő nyerte fölényesen, már az első fordulóban megkapta a szavazatok több mint 50%-át. Bejelentette: az ország tovább akar haladni az európai integráció útján, ugyanakkor fenntartani a jó viszonyt Oroszországgal, és folytatni akarja a megkezdett reformokat is.
Meglepetést és az ellenzék soraiban zavart okozott a politikában teljesen új szereplőként és komolyabb háttér nélkül megjelent Preletacsevics „Beli” váratlanul jó eredménye.
A választás legnagyobb vesztese Vuk Jeremics lett, akinek gyenge eredménye akár politikai karrierje végét is jelentheti. A vártnál gyengébben szerepelt Vojiszlav Seselj is.
A választás után több napos tüntetések kezdődtek a fővárosban, Újvidéken, Nisben és más nagyvárosokban, majd kiterjedtek az ország 23 városára.[21] Az elnökválasztás eredményeivel elégedetlen, főleg fiatalokból, egyetemistákból állót dühös csoportok azt követelték, hogy mondjon le Maja Gojkovics, a parlament SZHP-s elnöke, mert állításuk szerint lebénította a parlament munkáját, távozzon Dragan Bujosevics, a Szerbiai Rádió és Televízió (RTS) közmédia igazgatója valamint a tájékoztató műsorok felelős szerkesztője, mivel szerintük a kormány irányába elfogultan tudósítottak, és váltsák le a RIK és az Elektronikus Műsorsugárzókat Szabályozó Testület (REM) tagságát. Emellett a belgrádi tüntetések szervezői azt is követelték, hogy vizsgálják felül a választói névjegyzéket, hogy ne lehessen vele manipulálni.[22] Megdobálták tojással a parlament és a kormány épületét. Ljubisa Preletacsevics „Beli” elhárította, hogy a „Tiltakozás a diktatúra ellen” nevű demonstráció élére álljon.[23]
Érdekességek
A választás megrendezése 1,1 milliárd dinárba (2,7 milliárd forint) került.[24]