2001-es olaszországi parlamenti választások

Koalíciós listavezető	Silvio Berlusconi	Francesco Rutelli	Fausto Bertinotti
Párt neve	Szabadság Háza	Olajfa	Kommunista Újraalapítás Pártja
Választási koalíció	Jobbközép koalíció	Balközép koalíció	Nincs koalíció
Szavazatok száma	18,398,246 49.6% [1]	13,169,239 35.5%	1,868,659 5%
Mandátumok	Képviselőház: 368 / 630 Szenátus: 176 / 315	Képviselőház: 241 / 630 Szenátus: 128 / 315	Képviselőház: 11 / 630 Szenátus: 4 / 315
Változás %	-	-	-
Változás a mandátumokban	K: 96 Sz: 33	K: 82 Sz: 29	K: 24 Sz: 6

A 2001-es olaszországi parlamenti választásokat 2001. május 13-án tartották meg. A választáson a Silvio Berlusconi vezette jobbközép koalíció győzött, míg a Róma akkori polgármestere, Francesco Rutelli által vezetett balközép Olajfa koalíció vesztett. Ez volt az első választás 1996 óta.

Választási rendszer

Az 1993-ban Sergio Mattarella által beterjesztett és népszavazáson megszavaztatott, Mattarellum néven ismert választási törvény volt érvényes:

Egy vegyes választási rendszer, mely az úgynevezett scorporo.

A Képviselőház esetén a mandátumok 75%-át egyéni választókerületek adták, 25%-ban pedig országos lista alapján. A Képviselőházban 4%-os lett a bejutási küszöb. A Szenátus esetén a mandátumok 25%-át a töredékszavazatok alapján osztották ki. A Szenátusban emellett 83 mandátumot regionális alapon osztották ki.

Pártok és jelöltek

Koalíció		Párt		Főideológia	Listavezető
	Szabadság Háza		Forza Italia (FI)	Liberális konzervativizmus	Silvio Berlusconi
			Nemzeti Szövetség (AN)	Nemzeti konzervativizmus	Gianfranco Fini
			Északi Liga (LN)	Regionalizmus	Umberto Bossi
			Fehér Virág (CCD–CDU)	Kereszténydemokrácia	Pier Ferdinando Casini
			Új Olasz Szocialista Párt (NPSI)	Szociáldemokrácia	Gianni De Michelis
			Olasz Republikánus Párt (PRI)	Liberalizmus	Giorgio La Malfa
			Háromszínű Láng (FT)	Neofasizmus	Pino Rauti
	Olajfa		Baloldali Demokraták (DS)	Szociáldemokrácia	Massimo D'Alema
			Margaréta-párt (DL)[a]	Centrizmus	Francesco Rutelli
			Napraforgó Párt (FdV–SDI)	Ökoszocializmus	Enrico Boselli
			Olasz Kommunisták (PdCI)	Kommunizmus	Oliviero Diliberto
			Déltiroli Néppárt (SVP)	Regionalizmus	Luis Durnwalder
	Kommunista Újraalapítás Pártja (PRC)			Kommunizmus	Fausto Bertinotti
	Értékek Olaszországa (IdV)			Korrupcióellenesség	Antonio Di Pietro
	Európai Demokrácia (DE)			Kereszténydemokrácia	Sergio D'Antoni
	Bonino Listája (LB)			Libertarianizmus	Emma Bonino

1. Választási koalíció az Olasz Néppárt, Demokraták, Olasz Megújulás és a Populárisok pártokkal.

Koalíciós listavezetők

Kép	Név		Akkori szerepe	Refs
		Silvio Berlusconi (1936– )	Olaszország miniszterelnöke (1994–1995) További pozíciók Képviselőház tagja (1994–2013) Forza Italia elnöke (1994–2009)	[2][3]
		Francesco Rutelli (1954– )	Róma polgármestere (1993–2001) További pozíciók Róma polgármestere (1993-) Környezetvédelmi miniszter (1993–1993) Képviselőház tagja (1983–1994)	[4][5]
		Fausto Bertinotti (1940– )	Kommunista Újraalapítás Pártja főtitkára (1994–2006) További pozíciók Európai Parlament tagja (1999–) Képviselőház tagja (1994–)	[6][7]
		Antonio Di Pietro (1950– )	Közművekért felelős miniszter (1996–1996) További pozíciók Értékek Olaszországa elnöke (1998–2013)	[8][9]
		Sergio D'Antoni (1946– )	CISL főtitkára (1991–2000)	[10][11]
		Emma Bonino (1948– )	Egészségügyi és élelmiszerbiztonsági európai biztos (1995–1999) További pozíciók Member of the European Parliament (1979–1988; 1999–2006) Member of the Chamber of Deputies (1976–1978; 1979–1986; 1987–1990; 1992–1995)	[12][13]

Választási kampány

A választási kampányban a Silvio Berlusconi vezette Szabadság Háza jobbközép koalíció és a Francesco Rutelli vezette balközép Olajfa koalíció volt a két fő esélyes. Az 1996-os választásokon a balközép koalíció győzött és négy kormány volt ez idő alatt: Romano Prodi első, Massimo D'Alema első és második valamint Giuliano Amato második kormánya. A kormány külső támogatója végig a Kommunista Újraalapítás Pártja volt, ám az Olajfa és a kommunisták között gyakori belviszály volt, emiatt gyakoriak voltak a kormányválságok.

A Silvio Berlusconi vezette Szabadság Házában a Forza Italia és Nemzeti Szövetségen kívül ismét tagja lett az Északi Liga is. A választási kampány utolsó napjaiban a Rai 1-n futó Porta a porta politikai műsorban megkötött "az olaszokkal való szerződését", amiben a választási programjuknak a végrehajtását vállalta kormányra kerülésük esetén.

Jegyzetek

1. Archivio storico delle elezioni - 1996. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
2. I manifesti elettorali di Silvio Berlusconi dal 1994 ad oggi
3. Berlusconi: il contratto del 2001
4. Rutelli ammette la sconfitta. "Ora opposizione dura"
5. Politiche 2001: manifestazione di chiusura della campagna elettorale per il nord Italia con Francesco Rutelli
6. Rutelli non convince Bertinotti. "Da soli alle elezioni"
7. Elezioni, Bertinotti: "Non ci sarà desistenza con l'Ulivo"
8. Elezioni 2001, navigando tra i siti della politica
9. Ministero dell'Interno – Archivio Storico Elezioni
10. Sergio D'Antoni – Enciclopedia Treccani
11. Il centrodestra dilaga in Sicilia: 61 collegi su 61
12. Radicali nelle istituzioni. [2018. november 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 12.)
13. Emma Bonino – Biografia. [2019. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. szeptember 11.)