Az 1978-as női sakkvilágbajnokság versenysorozatában a zónaversenyekről továbbjutó versenyzők számát figyelembe véve, ezúttal – első alkalommal – két zónaközi döntőt is rendeztek. A zónaközi versenyek első három-három helyezettje, kiegészülve az előző világbajnoki versenysorozat döntőseivel, kieséses rendszerű párosmérkőzéseken küzdött meg a világbajnok kihívásának jogáért. A világbajnokjelölti versenysorozat végén az akkor 17 éves Maia Csiburdanidze szerzett jogot arra, hogy kihívja párosmérkőzésre a világbajnokot, Nona Gaprindasvilit. A világbajnoki döntő párosmérkőzést Csiburdanidze 8,5–6,5 arányban megnyerte, ezzel véget ért Gaprindasvili 1962 óta tartó regnálása, és kezdetét vette Csiburdanidze 1991-ig taró világbajnoki korszaka.
A versenyeket 1976. november–decemberben a hollandiai Rosendaalban, illetve Tbilisziben rendezték. A zónaközi döntőkre összesen 15 ország 25 versenyzője kvalifikálta magát. A versenyt a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) szervezte. A versenyzők között körmérkőzés formájában dőlt el a világbajnokjelölti párosmérkőzésen résztvevők személye. Mindkét zónaközi versenyről az első három helyezett jutott tovább. A Rosendaalban rendezett versenyen a 3–4. helyen holtverseny alakult ki, ott rájátszás döntött a bolgár Tatjana Lemacsko javára. A Tbilisziben rendezett zónaközi döntő első három helyén szovjet versenyzők végeztek, köztük az akkor még csak 15 éves Maia Csiburdanidze.
Mindkét zónaközi versenyen volt magyar résztvevő: Rosendaalban Verőci Zsuzsa, Tbilisziben Ivánka Mária. Mindketten csupán fél ponttal maradva el a továbbjutást jelentő helyektől az 5. helyen végeztek.
Az élen szoros küzdelemben holtversenyben végzett Jelena Ahmilovszkaja és az ezúttal már izraeli színekben versenyző, korábbi háromszoros világbajnoki döntős Alla Kusnyir. A harmadik továbbjutó helyért a holland Van der Mije és a bolgár Lemacsko között a rájátszás döntött az utóbbi javára. Az élmezőnyt az 5. helyen Verőci Zsuzsa zárta.
A verseny 91 játszmája
Nagy küzdelem folyt a négy szovjet versenyző és Ivánka Mária között. Végül három szovjet versenyző vívta ki a párosmérkőzésekre való továbbjutás jogát, Ivánka Mária holtversenyben a 4–5. helyen végzett.
A verseny 66 játszmája
A zónaközi döntők első három-három helyezettje, valamint az előző világbajnokjelölti verseny két döntőse mérkőzött kieséses rendszerű párosmérkőzéseken a világbajnok kihívásának jogáért. A 10 játszmásra tervezett negyeddöntőket 1977. április–májusban Tbilisziben és Szocsiban, illetve május–júniusban Szófiában és Dortmundban, a 12 játszmásra tervezett elődöntőket 1977. szeptember–októberben Tallinnban és Nyugat-Berlinben, míg a 14 játszmásra tervezett döntőt 1978. januárban Bad Kissingenben rendezték. Az Ahmilovszkaja–Lemacsko-negyeddöntő csak a rájátszásban dőlt el. A mérkőzéssorozatból Maia Csiburdanidze került ki győztesen, így ő szerzett jogot a világbajnok kihívására.[5]
A világbajnoki döntő párosmérkőzésre 1978. augusztus 18. – október 5. között az abháziai Picundán került sor. A 16 játszmásra tervezett mérkőzésen a világbajnoki cím elnyeréséhez 8,5 pontot kellett valamelyik versenyzőnek elérni.
Csiburdanidze a negyedik és ötödik játszma megnyerésével átvette a vezetést, és azt már nem is engedte el. Végeredményben 8,5–6,5 arányú győzelmet aratott, ezzel elhódította a világbajnoki címet.[6]