Az 1975-ös MotoGP-világbajnokság volt a 27. gyorsaságimotoros-világbajnokság.
Összefoglaló
Az 1975-ös idényt egyfajta őrségváltás jellemezte mind a versenyzők, mind a motorok terén. Ebben az évben szerezte meg a legendás Giacomo Agostini utolsó világbajnoki címét.[1] Agostini győzelme más szempontból viszont egy új korszak első állomása is volt, ugyanis a királykategóriában először sikerült kétütemű motorral az élen végezni.[1]
A legkisebb géposztályban a spanyol Ángel Nieto negyedik elsőségét szerezte meg. A negyedlitereseknél a Morbidelli versenyzői, Paolo Pileri és Pier Paolo Bianchi domináltak, előbbi végzett az élen.[1] A 250-eseknél hiába szerzett több pontot Michael Rougerie, a világbajnok végül mégis csapattársa, Walter Villa lett, miután még élt a „hat legjobb”-szabály, vagyis a végeredménybe csak a hat legjobb eredmény számított be, ebben a tekintetben pedig Villa volt a jobb. Eggyel feljebb a győztes a fiatal venezuelai, Johnny Cecotto lett, alig több, mint tizenkilenc évesen.[1]
A királykategóriában egy végletekig kiegyensúlyozott bajnokságot láthattak az érdeklődők. Hiába szerzett Agostini kettővel több győzelmet, az első helyezett kiléte egészen az utolsó, csehszlovák versenyig nyitott maradt, ám végül az olasz megszerezte tizenötödik, utolsó győzelmét.[1]
Versenyek
Végeredmény
500 cm³
350 cm³
250 cm³
125 cm³
50 cm³
Jegyzetek
- ↑ a b c d e Noyes, Dennis & Scott, Michael (1999), Motocourse: 50 Years Of Moto Grand Prix, Hazleton Publishing Ltd, ISBN 1-874557-83-7