Az ón-dioxid (vagy ón(IV)-oxid) az ón (Sn) és az oxigén (O) közös vegyülete. Az összegképlete SnO2. Az ón-dioxid az ón levegőn való égése után keletkezik. Az ón-dioxid stabil vegyület. Benne az ón oxidációs száma +4. A kassziterit vagy ónkő a természetben megtalálható ón-dioxid ásvány, az ón legfontosabb érce. Fehér színű, szilárd anyag. Ha szennyezett, sárgás színű. Vízben nem oldódik.
Kémiai tulajdonságai
Amfoter vegyület. A szilícium-dioxidhoz hasonlóan vízben és savakban alig oldódik, de alkáli-hidroxidok feloldják. Tömény sósavban ón(IV)-klorid, tömény kénsavban ón(IV)-szulfát keletkezése közben oldódik. Kálium-hidroxiddal kálium-sztannáttá, az ónsav sójává alakul.
Magasabb hőmérsékleten hidrogén vagy szén hatására fémónná redukálódik. Kénnel és nátrium-karbonáttal összeömlesztve a tioónsav sója, nátrium-tiosztannát képződik.
Előfordulása
Az ón-dioxid a természetben megtalálható ásványként, kassziterit vagy ónkő néven. A kassziterit az ón legfontosabb érce. Négyzetes kristályrendszerű kristályokat alkot. Általában az ónkő vasszennyezéseket tartalmaz, emiatt nem színtelen, hanem barna színű.
Előállítása, felhasználása
Iparilag az ón levegőn való elégetésével állítják elő. Ón-dioxid keletkezik akkor is, ha az ón salétromsavval reagál. Ón(IV)-klorid oldatból ammónium-hidroxid hatására ón(IV)-oxid csapadék válik le.
Vanádium-oxiddal együtt katalizátornak használják aromás vegyületek oxidációjához, karbonsavak és savanhidridek előállítására. A vegyipar kiindulási anyagként használja más vegyületek előállítására. Növeli az üveg ellenállóképességét és tejszerűen homályossá teszi. Ezért tejüveg, kerámiazománc, tűzzománc pigmentjének készítésére használják.
Jegyzetek
Források