Zenetudományi és bölcsészeti tanulmányait a pozsonyiComenius Egyetemen végezte. Érdeklődése, kutatásai a népzenére, azaz népdal- és balladagyűjtésre irányultak. Első kéthetes néprajzi gyűjtőútját Takács András néptáncgyűjtővel tette meg 1951 december utolsó és január első hetében. Útjuk során Kodály Zoltán, Manga János és Arany Adalbert László zoboraljai népdalgyűjtők útját követték, kiegészítve Martossal. Takács András később így nyilatkozott erről az útjukról: „A megélt súlyos tapasztalatok, a háború, a kilakoltatások, a konfiskálások, a hontalanságba taszítás ellenére az egyszerű emberek szívélyesen fogadtak bennünket, és ez nagyon pozitív hatással volt mindkettőnk további szakmai életére.”[2] Ág Tibor 1953-tól szlovákiai magyar művészegyüttesek tagja, majd vezetője és tanár, Takács András pedig tánckoreográfus lett. 1952 húsvétján a kelet-szlovákiai Bodrog és Ung vidékén gyűjtötték az élő hagyománykincset. 1967-től a Csemadok Központi Bizottságának zenei szakelőadója Pozsonyban. Csehszlovákia magyarlakta területein több ezer dallamot gyűjtött össze, amelyek többsége a Csemadok KB adattárában található.
Rengeteg saját felgyűjtött zenei, de szöveges anyaga is van, amelyek arra várnak, hogy a dallammal egyeztessék azokat. Nagymegyeren élt és alkotott, lelkesen dolgozta fel saját gyűjtéseit.
A szlovákiai magyar kórusmozgalom kiemelkedő, vezető-irányító alakja. 1968-ban – egy évvel megelőzve a magyarországi „Röpülj páva…” vetélkedőt – megszervezte a Tavaszi szél vizet áraszt… című országos méretű népdalvetélkedőt, mely mozgalom ma is él. Voltak olyan évek, amikor több mint 5000 énekes-szereplő aktivizálódott. Zenei közleményei és tanulmányai az Irodalmi Szemlében, A Hétben, a Népművelésben, a Néprajzi Közleményekben és önálló kötetekben jelennek meg.
A cserkészmozgalomba már fiatalkorában, szülőhelyén bekapcsolódott. 1938-ban tett cserkészfogadalmat. A felvidéki magyar cserkészmozgalom újjáalakulásakor ismét bekapcsolódott a cserkésztevékenységbe, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség újjáalakulásának kezdeti éveiben hatalmas munkával járult hozzá az SZMCS próbarendszerében található zenei követelményrendszer kialakításába, továbbá annak gyakorlati oktatásába is. Cserkész című lap rovatvezetője hosszú éveken át, két módszertani kiadvány (a Gyere velem - add tovább! Hagyományőrző cserkészek kézikönyve és a Ki játszik ilyet? Válogatás népi gyermekjáték hagyományunkból) szerzője, továbbá gondozója, szerkesztője és kivitelezője a Szárnyal a cserkészdallam című dalosfüzetnek és magnókazettának is. Nagymegyeren a cserkészcsapat újjáalakulásakor segítette a nagymegyeri cserkészek kiképzését, majd 1994-1998 között a cserkészcsapat parancsnoka, később örökös tiszteletbeli csapatparancsnoka.
Vígan zengjétek citorák (csallóközi betlehemes játékok és mendikák, 1992)
Bíborpiros szép rózsa (népzenei gyűjtés Peredről, 1996)
Ki népei, vári vagytok? Válogatás a szlovákiai magyar tájak népzenei hagyományából; Lilium Aurum–Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság, Dunaszerdahely–Komárom, 1996 (Népismereti könyvtár)
Ág Tibor–Barsi Ernő–Koncsol László: Kemény a föld a patonyi határba'. Dióspatony népzenei hagyománya; Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 1997
Az Aranykert muzsikája. Csallóközi népdalok; Kalligram, Pozsony, 1999 (Csallóközi kiskönyvtár)
Felsütött a nap sugára (bodrogközi népdalok, 1999)
Csináltassunk hírharangot. Nyitra-vidéki népballadák; Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya, Dunaszerdahely, 2001 (Gyurcsó István Alapítvány könyvek)
Semmit sem vétettem Nyitra városának. Nyitra-vidéki magyar népdalok; Csemadok, Dunaszerdahely, 2004 (Gyurcsó István Alapítvány könyvek)
