Éric Bernard

Éric Bernard
Életrajzi adatai
Született1964. augusztus 24. (60 éves)
Martigues
Nemzetiségefrancia francia
Pályafutása
KategóriaFormula–1-es világbajnokság
Aktív évei19891991, 1994
CsapataLarrousse, Ligier, Lotus
Nagydíjak száma47 (45 start)
Világbajnoki címek0
Győzelmek0
Dobogós helyezések1
Első rajtkockák0
Leggyorsabb körök0
Első nagydíjfrancia 1989 francia nagydíj
Legutolsó nagydíjEU 1994 európai nagydíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Éric Bernard témájú médiaállományokat.

Éric Bernard (Martigues, 1964. augusztus 24. –) francia autóversenyző, korábbi Formula–1-es pilóta.

A kezdetek

Eric Bernard a Marseilletől nem messze fekvő Martiguesben született 1964-ben. Versenyzői karrierjét 1976-ban gokartban kezdte meg melyet 1983-ig űzött, ezidő alatt négy francia gokartbajnoki címet is megnyert.

1983-ban a Paul Ricardon található versenyzőiskolába járt, illetve részt vett a Volant Elf nevű bajnokság döntőjén, melynek győztese Elf-szponzorációt kapott a következő évi Formula Renault szezonra. Ezt végül Bernard nyerte két későbbi Forma-1-es pilóta Jean Alesi és Bertrand Gachot előtt.

Ennek hála 1984-ben elindult a Formula Renault bajnokságban, ahol első idényében 6. lett, majd második nekifutásra megnyerte a sorozatot és 1986-ban már a francia Formula 3-ban taposta a gázpedált, ahol összetettben az 5. helyen végzett, majd az azt követő évben második lett Alesi mögött, illetve szintén a '87-es évben részt vett a híres-hírhedt Makaói Nagydíjon, melyen nyolcadik lett.

1988-ban újabb szintet lépett, amikor a nemzetközi Formula 3000-es sorozatba szerződött. 5 versenyt töltött el első csapatánál, a Ralt Racingnél, majd a szezon utolsó négy versenyét már a Bromley Motorsportnál teljesítette. Legjobb szezonbeli eredményét hazai pályán, Dijonban érte el ahol a 3. lett, összetettben pedig a 9. helyen zárt. 1989-re ismét csapatot váltott, mégpedig a DAMS istálló versenyzője lett. Itt kezdetben nehezen indult a szezonja (Az első három versenyén nem ért célba), majd Jerezben megtört a jég, és megszerezte első futamgyőzelmét a Formula 3000-ben. Ezt még megfejelte egy-egy második és harmadik hellyel a szezonban, ami a ponttáblázat 3. helyéhez volt elég.

A Formula–1-ben

1989 közepén lehetőséget kapott a Larrousse F1-es csapatától a francia nagydíjon, miután Yannick Dalmast elküldték a csapattól, azonban debütáló versenyén a 7. helyről kényszerült kiállni motorhiba miatt. Ezután még a brit nagydíjon is ő ült a Larrousseban, de már nem jutott szóhoz a szezon hátralevő részében az F3000-es kötelezettségei miatt.

1990-re azonban már teljes szezonos szerződést kapott a Larrousse csapatától Bernard. Első teljes idényében három alkalommal is pontot szerzett a csapatának, ezek közül is a brit nagydíjon elért 4. helye volt a legjobbja. A szezont végül 5 ponttal a 13. helyen zárta. 1991-ben már jóval gyengébb formát mutatott mind a csapat, mind Bernard. Mindössze két futamot tudott befejezni, ezek közül Mexikóban a pontszerző hatodik helyen zárt, illetve ennek a pocsék szezonnak a "megkoronázásaként" a japán nagydíj egyik edzésén súlyos balesetet szenvedett, ami miatt eltört a lába, és így véget ért a szezonja valamint a Larroussenál sem volt maradása.

Felépülését követően és az Elf közbenjárására 1993-ra a Ligier tesztpilótája lett és ugyanebben a szerepkörben mozgott volna az 1994-es szezon folyamán, azonban a gárda egyik támogatóját csalás miatt börtönbüntetésre ítélték, és emiatt a megcsappant költségvetés miatt az újonc Olivier Panis mellé Bernardot ültették be, mint az Elf szponzoráltja. Az idénye azonban nem sikerült túl jól, egyrészt mert Panis folyamtosan gyorsabb volt nála, másodsorban az autóját is a tavalyi vázra építették, ami miatt nem tudta honfitársa tempóját tartani, bár a kaotikus német nagydíjon így is megszerezte első (és egyetlen) dobogós helyezését egy harmadik hely formájában. A szezon végefelé, pontosabban a portugál nagydíj után a Ligier megvált Bernardtól és a helyére Johhny Herbert került, így viszont Bernard megörökölte Herbert helyét az utolsókat rúgó Lotusnál, de az Európa nagydíj után ott sem volt maradása Mika Salo érkezése miatt. Lett volna lehetősége a folytatásra 1995-ben korábbi csapatánál, a Larroussenál, azonban a csapat megszűnt és Bernard Formula–1-es kalandja véget ért.

A Formula–1 után

A Formula–1-et követően a sportautózás világában helyezkedett el. Részt vett nyolc alkalommal is a le mans-i 24 órás viadalon, három idényt eltöltött az American Le Mans Seriesben is több-kevesebb sikerrel, majd 2002-ben szögre akasztotta a sisakot.

Eredményei

Teljes Formula–1-es eredménylistája

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat Modell Motor 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 Helyezés Pontok
1989 Equipe Larrousse Lola LC89 Lamborghini V12 BRA
SMR
MON
MEX
USA
CAN
FRA
11
GBR
Ki
GER
HUN
BEL
ITA
POR
ESP
JPN
AUS
- 0
1990 Espo Larrousse F1 Lola LC89B Lamborghini V12 USA
8
BRA
Ki
13. 5
Lola 90 SMR
13
MON
6
CAN
9
MEX
Ki
FRA
8
GBR
4
GER
Ki
HUN
6
BEL
9
ITA
Ki
POR
Ki
ESP
Ki
JPN
Ki
AUS
Ki
1991 Larrousse F1 Larrousse Lola 91 Cosworth V8 USA
Ki
BRA
Ki
SMR
Ki
MON
9
CAN
Ki
MEX
6
FRA
Ki
GBR
Ki
GER
Ki
HUN
Ki
BEL
Ki
ITA
Ki
POR
Nk
ESP
Ki
JPN
Nk
AUS
Inj
18. 1
1994 Ligier Gitanes Blondes Ligier JS39B Renault V10 BRA
Ki
PAC
10
SMR
12
MON
Ki
ESP
8
CAN
13
FRA
Ki
GBR
13
GER
3
HUN
10
BEL
10
ITA
7
POR
10
18. 4
Team Lotus Lotus 109 Mugen Honda V10 EUR
18
JPN
AUS

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Éric Bernard című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Strategi Solo vs Squad di Free Fire: Cara Menang Mudah!