1714-ben lépett a jezsuita rendbe; a gimnáziumot Bécsben, a bölcseletet Grazban, teológiai tanulmányait 1729-ben Nagyszombatban végezte el, végül doktori oklevelet nyert és a nagyszombati főiskolán 1732-től több éven át tanította az esztétikát, természettant és bölcseletet; 1740-ben pedig ugyanott mint a teológia tanára, később mint rector és kancellár is működött, egyszersmind a nyomda igazgatója volt. 1750-52 között a pécsi jezsuita rendház[1] tagja illetve házfőnöke.[2] Végül a szepesváraljai rendház főnöke lett, amely tisztet haláláig betöltötte.
Művei
Meditationes piae in singulos anni dies Cassoviae. 1721
Columen orbis christiani Joannes Hunyady, victoriis de ottomanica potentia clarissimus, epico carmine celebratus. Tyrnaviae, 1724 (Antonio BonfiniRerum Hungaricarum decades c. műve alapján)[3]
Acta illustria heroum Hungariae oratiunculis expressa. Cassoviae, 1725
Vindiciae conceptus illabati B. V. Mariae, Tyrnaviae, 1727
Rosetum Stanislaianum… Uo. 1727
Selectae ex profanis scriptoribus historiae. Partes 2. Uo. 1734–35
Venae poeticae e fonte gratiarum virgine Dei matre Sasvariensi. Uo. 1734
Divus Franciscus Xaverius dictione panegyrica celebratus. Uo. 1734
De institutione juventutis ungaricae dialogus. Uo. 1735
