Yves Navarre (Condom, 1940. szeptember 24. – Párizs, 1994. január 24.) francia író. Meleg férfi volt, műveinek többsége a homoszexualitással és az ahhoz kapcsolódó kérdésekkel, például az AIDS-szel foglalkozott.[1] Romantikus műveiben Navarre arról volt ismert, hogy inkább az érzékiséget és „a szerelem misztikus tulajdonságait”[2] hangsúlyozta, mint a szexualitást vagy a szenzációhajhászást. Le Jardin d'acclimatation című regényéért 1980-ban elnyerte a Goncourt-díjat.
Élete
Condomban született, a Lille-i Egyetemen(wd) tanult spanyol, angol és francia irodalmat, 1961-ben és 1964-ben szerzett diplomát. A következő évben az Ecole des Hautes Etudes Commerciales du Nord kereskedelmi főiskolán tanult. Ezután egy reklámügynökségnél dolgozott kreatív íróként.
1958-ban kezdett el műveket benyújtani kiadóknak, bár csak 1971-ben jelent meg első regénye, a Lady Black. Ezt követte 1973-ban a Les Loukoums, amely New York-iak egy csoportját sújtó betegség történetét meséli el. Ezután regények sora következett, amelyek gyakran – mint a Le Petit Galopin de nos corps (1977) és a Portrait de Julien devant la fenêtre (1979) – két férfi szereplő szerelmi viszonyáról szóltak. Drámai műveket is írt, mint például az Il pleut : si on tuait papa-maman, a La Guerre des piscines és Les Dernières clientes.
A Le Jardin d'acclimatation című regényéért, amely egy homoszexualitása miatt bebörtönzött és lobotomizált fiatalemberről szól, Navarre 1980-ban elnyerte a Goncourt-díjat. François Mitterrand legfőbb szószólója lett a meleg közösségben az 1981-es és 1988-as választások idején, bár íróként és nem politikusként úgy érezte, hogy félreértik és hatástalan ebben a szerepben.
1984-ben Navarre agyvérzést kapott. 1986-ig nem publikált több művet.
1990 és 1993 között a québeciMontrealban élt. 1992-ben megjelent Ce sont amis que vent emporte című regénye egy szobrász, Roch és egy táncos, David kapcsolatáról szól. A regény az AIDS elleni küzdelmüket meséli el. Franciaországba való visszatérése után, 1994. január 24-én barbiturátokkal végzett magával.[1]
Plum Parade : vingt-quatre heures de la vie d'un mini-cirque, Flammarion, 1975
Niagarak, Grasset, 1976
Le Petit Galopin de nos corps, 1977, Robert Laffont ; újrakiadás Serge Hefez előszavával, Béziers, H&O, Classiques H&O poche, 2005, 256 p. ISBN 2-845-47109-2)
Kurwenal ou la Part des êtres, Robert Laffont, 1977 ; újrakiadás H&O, H&O Poche, 2009 ISBN 978-2-84547-171-9
Je vis où je m'attache, Robert Laffont, 1978
Portrait de Julien devant sa fenêtre, Robert Laffont, 1979 ; újrakiadás H&O, H&O Poche, 2006 ISBN 978-2-84547-135-1
Le Temps voulu, Flammarion, 1979 ; újrakiadás H&O, H&O Poche, 2010 ISBN 978-2-84547-211-2
Le Jardin d'acclimatation, Flammarion, 1980 ; újra kiadta a H&O, „H&O Poche” sorozat, 2019 ISBN 978-2-84547-343-0
Biographie, Flammarion, 1981 (a címlapon az áll, hogy regény)
Romances sans paroles, Flammarion, 1982
Premières Pages, Flammarion, 1983
L'Espérance de beaux voyages, Flammarion, 1984
1 : Été-automne
2 : Hiver-printemps
Louise, Flammarion, 1985
Une vie de chat, Albin Michel, 1986 ; rééd. en 2013
Fête des mères, Albin Michel, 1987
Romans, un roman, Albin Michel, 1988
Hôtel Styx, Albin Michel, 1989
Douce France, Montréal, Leméac, 1990
La Terrasse des audiences au moment de l'adieu, Montréal, Leméac, 1990
Ce sont amis que vent emporte, Flammarion, 1991
Poudre d'or, Flammarion, 1993
Posztumusz
Dernier dimanche avant la fin du siècle, Flammarion, 1994
La Ville Atlantique, Leméac-Actes Sud, 1996
La Dame du fond de la cour, Leméac-Actes Sud, 2000
Avant que tout me devienne insupportable, H&O, 2006
Pour dans peu, H&O, 2016
Színdarab
1974 : Théâtre 1, Flammarion Tartalmazza: Théâtre des peurs et des pleurs; Il pleut, si on tuait papa-maman; Dialogue de sourdes; Freaks society; Champagne; Les Valises.
1976 : Théâtre 2, Flammarion Tartalom: La Guerre des piscines; Lucienne de Carpentras; Les Dernières; Histoire d'amour.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Yves Navarre című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
