A Budapesti Tudományegyetemen, a Sorbonne-on és a Collège de France-on tanult. Ezek után Pesten lett tanársegéd utána pedig magántanár. 1923-tól Debrecenben fizikatanár, egyetemi tanár, a Debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem Orvostudományi Karának dékánja (1928/1929, 1929/1930), 1934-től Pesten professzor. 1942-ben vonult nyugalomba mint a Csillagászati Intézet igazgatója volt. Debrecenben kezdeményezte a csillagvizsgáló létrehozását.
Munkássága
A klasszikus csillagászat, az égi mechanika, az égitestek pályája és a többtest-probléma volt a kutatási területe. A matematika területén is jelentőset alkotott. Számos könyv és publikáció írója.
A relativitástan csillagászati bizonyítékainak kritikája; Stephaneum Ny., Budapest, 1923 (A Szent István Akadémia mennyiségtan-, természettudományi osztályának felolvasásai)