Vincze Lajos (grafikus)

Ez a szócikk a grafikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Vincze Lajos (egyértelműsítő lap).
Vincze Lajos
Született1914. augusztus 5.
Nagyberezna
Elhunyt2002. október 25. (88 évesen)
Budapest
Nemzetiségemagyar
HázastársaUdvary Gyöngyvér
GyermekeiVincze Péter (1946–2009) újságíró, riporter, tördelőszerkesztő
Foglalkozása
  • festőművész
  • illusztrátor
  • grafikusművész
KitüntetéseiAracs-díj (2002)
SírhelyeFarkasréti temető (CC-409. fülke)[1][2]
Sablon • Wikidata • Segítség

Vincze Lajos (Nagyberezna, 1914. augusztus 5. – Budapest, 2002. október 25.) magyar festő, grafikus, illusztrátor.

Élete és munkássága

Középiskolai tanulmányait Nyíregyházán, Kossuth Lajos Gimnáziumban folytatta, ahol 1935-ben érettségizett. A nyíregyházi Benczúr Körben kezdett el képzőművészettel foglalkozni. Mivel 1936-tól hivatásos katonaként teljesített szolgálatot, a Képzőművészeti Főiskolát csak esti tagozaton végezhette el (1946–1949), ahol a mestere Domanovszky Endre volt. 1946–1952 között a Magyar Néphadsereg kulturális intézményének vezetői tisztségét töltötte be, előbb századosi, majd alezredesi rangban. Itt többek között kezdeményezője volt a háborúban súlyosan megsérült Vígszínház a hadsereg támogatásával történő helyreállításának (ez azután 1961-ig a Magyar Néphadsereg Színházaként működött). 1952–1957 között a Néphadsereg Képzőművészeti Stúdióját vezette. A forradalom leverése után az azt elítélő tiszti nyilatkozatot nem írta alá, és leszerelt. 1968-tól egészen 1989-ig a Magyar Hírlap illusztrátoraként tevékenykedett.

1951-ben lett a Művészeti Alap (MAOE) tagja. Aktívan vett részt a budapesti pedagógusok képzőművész stúdiójának és a vörösberényi pedagógus művésztelep munkájában, de a Fészek Művészklub programjainak szervezésében is szerepet vállalt. 1956-ban három hónapot töltött a Honvéd Együttessel Kínában (itt találta az Együttest az októberi forradalom is), de tanulmányúton vett részt Mongóliában, a Szovjetunióban, Olaszországban (1963), Albániában, Lengyelországban (1961, 1962), az NDK-ban (1963), Svédországban és Irakban is. Úti élményeit nemcsak megfesti, megrajzolja, hanem – többnyire feleségével, Udvary Gyöngyvérrel közösen – könyvekben, cikkekben is közreadja. Mintegy félszáz könyvet illusztrált, illetve látott el borítóval. Könyvművészeti tevékenységét többször kitüntették. Idős korában a grafika és festészet mellett faszobrászattal is foglalkozott.

Díjai, kitüntetései

  • Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozata
  • Szocialista Kultúráért-díj
  • Pro Urbe-díj
  • 56-os Emlékérem

Egyéni kiállításai

  • 1952 • MNH Színháza [Szlovák Györggyel], Budapest
  • 1956 • Kínai útirajzok, Kulturális Kapcsolatok Intézete, Budapest
  • 1957 • Kínai útirajzok, Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged • Kínai útirajzok, Déri Múzeum, Debrecen
  • 1958 • Kínai művészeti kiállítás, Béri Balogh Ádám Múzeum, Szekszárd
  • 1963 • A Sárga-tengertől a Balti-tengerig, Magyar Sajtó Háza, Budapest • Ságvári Endre Művelődési Ház, Szolnok
  • 1965 • A lengyel tenger - magyar szemmel, Lengyel Kultúra Háza, Budapest (kat.)
  • 1966 • Magyar Kulturális Intézet, Varsó (PL)
  • 1967 • Lengyel tájak, Lengyel Kultúra Háza, Budapest • Sárga-tengertől a Balti-tengerig, Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Bessenyei György Klubja, Nyíregyháza • Frankel L. Művelődési Ház, Budapest
  • 1969 • Sárga-tengertől a Balti-tengerig, Nyíregyháza • Sárga-tengertől a Balti-tengerig, Báthori István Múzeum, Nyírbátor
  • 1970 • Gdańsk • Gdynia • Wejherovó (PL)
  • 1978 • Iraki tegnapok - iraki holnapok, Dorottya u. Galéria, Budapest • Jósa András Múzeum, Nyíregyháza (kat.) • Modern Múzeum, Bagdad
  • 1984 • Lengyelek Magyarországon, Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központ, Budapest • Iraki lapok, Művelődési Központ, Érd
  • 1985 • Városi Művelődési Központ [L. Deckert-Firlával], Esztergom
  • 1987 • Művelődési Központ, Érd
  • 1990 • Requiem, Székesfehérvár
  • 1994 • Stefánia Galéria, Budapest
  • 1996 • Megéltem 1941-1945-öt, Hadtörténeti Múzeum, Budapest.

Művei közgyűjteményekben

  • Állami Múzeum, Peking
  • Hadtörténeti Múzeum, Budapest
  • Jósa András Múzeum, Nyíregyháza
  • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
  • Modern Múzeum, Bagdad
  • Nemzeti Múzeum, Tirana
  • Nemzeti Múzeum, Varsó
  • Ráday Múzeum, Kecskemét
  • Sárospataki Modern Képtár, Sárospatak
  • Tengerészeti Múzeum, Gdańsk
  • UNICEF Gyűjtemény, Washington

Publikációi

  • Napkelte a Jangce partján. Budapest, 1959.
  • Ivan Mestrovic. (Udvardy Gyöngyvérrel közösen) Budapest, 1975.
  • Iraki piramis. (Udvardy Gyöngyvérrel közösen) Budapest, 1984.
  • Emberek a grániton. (Udvardy Gyöngyvérrel közösen) Budapest, 1991.

Jegyzetek

Irodalom

  • Új Magyar Képzőművészet. III.1953, 86.
  • Új Magyar Képzőművészet. IV. 1954m 132.
  • GY. R.: Vincze Lajos. Műterem, 1958/4., 41.
  • POGÁNY Ö. G.: Magyar festészet a XX. században. Budapest, 1959, 67.
  • KATONA I.: Vincze Lajos kiállításán. Élet és Irodalom, 1963. június 8.
  • ARTNER T.: (kat. bev.), Lengyel Kultúra Háza, 1965
  • TÓTH E.: Vincze Lajos grafikái Nyíregyházán. Művészet, 1967/5., 41.
  • BALOGH I.: Vincze Lajos és művészete. Szabolcs-Szatmári Szemle, 1967/3., 101–103.
  • BERECZ A.: Vincze Lajosnyíregyházi grafikai kiállításáról. Szabolcs-Szatmári Szemle, 1967/3., 104–105.
  • SZÍJ R.: Vincze Lajos. Alföld, 1967/szeptember
  • TÖLGYESI J.: Lengyel tájak. Művészet, 1967/9., 39.
  • SZÍJ R.: Vincze Lajos grafikái. Művészet, 1971/1., 43.
  • WAGNER I.: (kat. bev.), Nyíregyháza, 1978
  • SEREGÉLYI GY.: Festők, grafikusok adattára. Szeged, 1988, 665.
  • Riport. Érdi Polgár, 1991/2.
  • FITZ P. (szerk.): Kortárs magyar művészeti lexikon. III. Budapest, 2001, 900–901.
  • SZABÓ Á. A. (szerk.): Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona. II. Nyíregyháza, 2002, 645.
  • DON P., LOVAS D., POGÁNY G. (szerk): Új magyar művésznévtár. II. Kecskemét, 2006, 485.
  • WITTEK ZS. (szerk.): Jegyzett magyar kortárs festőművészek almanachja. I. Budapest, 2005, 319.

Külső hivatkozások

Strategi Solo vs Squad di Free Fire: Cara Menang Mudah!