A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett diplomát 1958-ban. Tanulmányai befejezése után a Budapesti Városépítési Tervező Vállalatnál helyezkedett el: szakosztályvezető volt, később műteremvezető, osztályvezető, majd 1984-től főmunkatárs. 1966-1967 között London Város Tanácsának tervezőirodájában dolgozott.
Elsősorban várostervező építész volt, meghatározó szerepet játszott Budapest belvárosának fejlesztésében, az épületek, passzázsok, üzletek kialakításában. Úgy formálta át a Felszabadulás tér (ma: Ferenciek tere) környékét, hogy közben régit és újat ötvözött egymással az építészet és a képzőművészet segítségével. Ennek jó példája a Kígyó-udvar, amely modern passzázsok segítségével kapcsolja össze a késő eklektikus stílusúPárizsi udvart a környező utcákkal, illetve a Kossuth Lajos utca árkádos indítása, melynek kialakításakor gondoskodott az ott található szecessziós gyógyszertár megőrzéséről is.
Egyik leglátványosabb munkája volt az általa tervezett Fontana Divatház, amely a Váci utca központi részén, a Régi posta utca sarkán állt. A kubai és bolgár márvány burkolatú, vörösréz díszítésű, lépcsőzetes homlokzatú épület, a Wild László által tervezett Hermész-kúttal az utcák kereszteződésnél teresedést is létrehozott. 2020-ig az utcakép meghatározó eleme volt. Elbontásával eltűnt az 1980-as évek magyarországi modern építészetének egyik fontos darabja.[1]
Özvegye alapította a róla elnevezett Vedres György-díjat, amelyet 40 év alatti építészeknek ítél oda a Magyar Építőművészek Szövetségének Elnöksége.[3]
Főbb alkotásai
1961. Budapest V. Kossuth L. tér 9., II. sz. Központi házasságkötő terem
1962. Groza rakpart 11., lakóház
1969. Bem rakpart 30., lakóház
1970. Budapest XI. Gellérthegyi u. 17. Villamosenergiaipari Kutatóintézet, laboratóriumépület
