Vasile Goldiș

Vasile Goldiș
Született	1862. november 12. Bélmocsolya
Elhunyt	1934. február 10. (71 évesen) Arad
Állampolgársága	román magyar
Házastársa	Elena Goldiș
Szülei	Isaia Goldiş és Floarea Cornea
Foglalkozása	politikus publicista
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1906. május 21. – 1910. március 21.)
Iskolái	Bécsi Egyetem Moise Nicoară Főgimnázium Budapesti Tudományegyetem (–1885)
Vasile Goldiș aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Vasile Goldiș témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vasile Goldiș, korabeli magyar forrásokban Goldis László^[1][2] vagy Goldis Vazul^[3] (Bélmocsolya, 1862. november 12. – Arad, 1934. február 10.) román politikus és publicista, az erdélyi kormányzótanács tagja.

Életpályája

Apja, Isaia Goldiș, és nagyapja, Teodor Goldiș egyaránt papok voltak; anyja, Florea Cornea a repszegi pap leánya. Az elemi iskolát Csermőn és Újpanádon, a középiskolát Aradon végezte. 1881–1882-ben és 1884–1885-ben a budapesti, illetve 1882–1884-ben a bécsi egyetem bölcsészkarán tanult. A diploma megszerzése után 1885. szeptember 1-jétől egy tanévig egy budapesti gimnáziumban tanított, 1886-1889 között pedig a karánsebesi pedagógiai-teológiai intézetben. Egyike volt az első, magyar nyelv oktatására felhatalmazott, diplomás román tanároknak.^[4] 1889. szeptember 1-jétől a brassói román ortodox gimnáziumban kapott tanári állást, ahol 1901-ig dolgozott; ez idő alatt több román nyelvű tankönyvet jelentetett meg. 1893-ban belépett a Román Nemzeti Pártba(wd). 1901-ben Aradra költözött, ahol először a román ortodox püspökség titkáraként, utóbb a felső leányiskola igazgatójaként tevékenykedett.

1905 és 1910 között a magyar országgyűlésben volt képviselő, ahol 22-szer szólalt fel a román nemzetiség érdekében. 1910-ben Iuliu Maniu és Valeriu Braniște(wd) mellett egyik megfogalmazója volt annak az emlékiratnak, amelyben a Román Nemzeti Párt ismertette Tisza István miniszterelnökkel az erdélyi románság politikai, gazdasági és kulturális igényeit: a választójog bővítése, ötven választókörzet felállítása, a román nyelv hatósági használata, román anyanyelvű hivatalnokok létszámminimumának meghatározása, három új román püspökség felállítása, az Apponyi-féle iskolatörvény felülvizsgálata, a román kultúra állami támogatásának növelése, három állami román gimnázium létesítése. 1911. január 1-jén ő lett a Román Nemzeti Párt új lapjának, az aradi Românul című újságnak, valamint a Concordia nyomdának a vezetője. Mivel Vasile Goldiş megtagadta, hogy hűségnyilatkozatot írjon alá a Tisza-kormánynak, a lapot 1916. novemberben felfüggesztették, de 1918. novembertől ismét megjelent.

A gyulafehérvári román nagygyűlés előkészítése során dualista elképzeléseket fogalmazott meg: „El fogjuk határozni, hogy a magyarországi román nemzet, helyesebben a románok által lakott terület, Romániához csatlakozik… Románia teljes autonómiát ad nekünk addig az ideig, amíg a Román Királyság régi területén a demokratikus átalakulás meg nem történik. Romániával közös lesz a hadügy, külügy és pénzügy.”^[5] Az 1918. december 1-jén tartott nagygyűlés megválasztotta a 217 tagból álló Román Nemzeti Nagytanácsot (Mare Sfat Naţional), amely december 2-án létrehozta a 15 miniszterből álló kormányzótanácsot. Ebben Vasile Goldiș a kultúráért, oktatásért és a kisebbségekkel való kapcsolattartásért felelős miniszterként szerepelt (1918. december 2. és 1920. április 4. között). Egyike volt annak a négy küldöttnek, akik a nagygyűlés határozatát elvitték I. Ferdinánd román királynak.

Tagja volt a bukaresti román kormánynak is, először erdélyi ügyekért felelős tárca nélküli miniszterként (1918. december 17. – 1919. november 28.) utóbb kultuszminiszterként (1926. március 30. – 1927. június 4.). 1919-ben a Román Akadémia tiszteleti tagjává választották.

Az 1920-as évek végén visszavonult a politikai életből, és Aradon telepedett le, de az ASTRA kulturális egyesületben továbbra is tevékeny maradt. Az egyesület elnöki tisztségét 1923–1932 között töltötte be.^[6]

Művei

• Istoria Ungariei. Brassó. 1890. (Mangold Lajos "A magyarok története" története című könyvének fordítása).^[7]
• Elemente de Constituţia patriei sau drepturile şi dorinţele cetăţeneşti. Pentru şcoalele poporale române. Braşov: Librăria Ciurcu. 1894.
• Abecedar și întâia carte pentru deprinderea limbei maghiare în școlile poporale române. Braşov. 1894. (Koós Ferenccel közösen).^[8]
• Istoria patriei în legătură cu evenimentele epocale din istorie. Pentru şcoalele poporale române. Braşov: Librăria Ciurcu. 1896.
• Sintaxa limbei latine, pentru clasa III şi IV gimnazială. Braşov: Tipografia A. Mureşianu
• Geografia pentru şcoalele poporale, întocmită pe baza planului ministerial de învăţământ, partea primă pentru clasele III şi IV. Braşov: Librăria Ciurcu. 1900.
• A nemzetiségi kérdésről. Arad: Concordia. 1912.
• Discursuri. Rostite în preajma Unirii şi la şi la Asociaţiunea Culturală „Astra”. Bucureşti: Cultura Naţională. 1928.
• Scrieri social-politice şi literare. Timişoara: Facla. 1976.

Emlékezete

Aradon található sírja a romániai műemlékek jegyzékében szerepel AR-IV-m-B-00682 jelzettel.^[9] 2002 óta szülőfaluja a Vasile Goldiș nevet viseli.^[10] 2003. november 30-án nyílt meg Aradon a Vasile Goldiș Emlékmúzeum(wd).^[11] Erdélyben több iskola,^[12][13][14] valamint az 1990-ben alapított aradi Vasile Goldiș Nyugati Egyetem(wd) viseli nevét.

Aradon egész alakos szobor, Gyulafehérváron mellszobor őrzi emlékét.

• 
  Arad
• 
  Gyulafehérvár

Jegyzetek

1. Hírek. Székely Közélet, VIII. évf. 43. sz. (1923. október 25.)
2. Keresztury Sándor: Az erdélyi román közművelődés napjainkban. Korunk, II. évf. 7. sz. (1927. július) arch Hozzáférés: 2019. október 9.
3. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VI. (Kende–Kozocsa). Budapest: Hornyánszky. 1899.   [Koós Ferenc]
4. Ioan Chiorean: Az erdélyi román értelmiség a magyarországi egyetemi oktatásról a 19. században. In Régi és új peregrináció: magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon. [A III. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson, Szeged, 1991. augusztus 12-16., elhangzott előadások]. Szerk. Békési Imre et al. Szeged: Scriptum; Budapest: Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság. 1993. 992. o. ISBN 963 8335 00 9  
5. A nyilatkozat szövegét az Aradi Hírlap közölte 1918. november 25-én.
6. Repere cronologice. www.asociatiunea-astra.ro (Hozzáférés: 2019. október 10.) arch
7. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VIII. (Löbl–Minnich). Budapest: Hornyánszky. 1902.   [Mangold Lajos]
8. Szabó Csaba: Despre maghiara perfectă a lui Goldis László/Vasile Goldiș. corbiialbi.ro (Hozzáférés: 2019. október 10.) arch
9. Lista monumentelor istorice: Județul Arad. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
10. Legea nr. 105/2002 privind schimbarea denumirii satului Lunca Teuzului din componența comunei Beliu, județul Arad. Monitorul Oficial, (2002. március 18.)
11. Muzeul Memorial Vasile Goldiș: Istoric. www.muzeulvasilegoldis.ro (Hozzáférés: 2019. október 10.)
12. Colegiul Național. "Vasile Goldiș" Arad. www.cnvga.ro (Hozzáférés: 2019. október 10.) arch
13. Scoala Gimnaziala "Vasile Goldis" Alba Iulia. scoli.didactic.ro (Hozzáférés: 2009. október 10.) arch
14. Scoala Gimnaziala "Vasile Goldis" Zalau. scoli.didactic.ro (Hozzáférés: 2019. október 10.) arch

Források

• Ionel Cionchin: Centenar Marea Unire. Vasile Goldiş, Părinte al unității românilor. Orizonturi culturale italo-române, VIII. évf. 12. sz. (2008. december)
• Erdély története: Három kötetben. Főszerk. Köpeczi Béla. Budapest: Akadémiai. 1986. III 1671., 1675., 1681., 1683., 1692., 1716 és 1717. o. ISBN 963 05 4203 X  
• Portretele Marii Uniri. www.romania-actualitati.ro (2010. november 30.) (Hozzáférés: 2019. október 9.)

További információk

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Vasile Goldiș témában.

• Buday Árpád: Az erdélyi magyar iskolák sorsa Goldis Lászlótól Anghelescu Constantinig : 1919-1921. Nevelésügyi Szemle, I. évf. 1–10. sz. (1937)
• Mikó Imre: Goldișról – két nyelven. Korunk, XXXV. évf. 12. sz. (1976. december)