A Vallée de Mai természetvédelmi terület a Seychelle-szigetekPraslin-szigetén található nemzeti park, 1983 óta az UNESCOvilágörökségi helyszíneinek egyike.[1][2] A területet pálmaerdő alkotja, ahol öt endemikus pálmafajta található, köztük a legismertebb a tengerikókusz (Lodoicea maldivica), amelynek húsz kilogrammos termése a legnagyobb és legnehezebb mag a Földön.[3] A nemzeti park állatvilága is egyedi, olyan madarakkal mint például a ritka Seychelle-szigeteki vázapapagáj (Coracopsis nigra barklyi), de találhatók emlősök, rákok, csigák és hüllők is.[2][4] Minden erőfeszítés ellenére nem sikerült a szigetre betelepített növényeket (kávé, ananász, díszpálmák) kiirtani.[5] A pálmaerdő, különleges növény- és állatfajaival annak a kornak a maradványa, amikor a Gondwana őskontinens részekre szakadt.[2]
Fekvése
A természetvédelmi terület a Seychelle-szigetek második legnagyobb szigete, a Praslin-sziget(wd) közepén található,[6] amelynek legmagasabb hegye, a Fond Azore, 373 méter magas.[7] A Praslin-sziget repülővel vagy komppal Mahé felől közelíthető meg.[3] A gránitból álló sziget teljes területe 37 négyzetkilométer,[8][5] ebből a természetvédelmi terület 19,5 hektárt foglal el.[2] A szigetet gránit alkotja, és "mikrokontinensként" fogható fel.
Legendája
A tengerikókusz termése
Charles George Gordon brit tábornok, miután 1882-ben a Praslin-szigeten járt, elterjesztett egy legendát,[5] amely szerint a Vallée de Mai az Édenkert lenne.[8][9] Azt állította, hogy bizonyítékkal tudja alátámasztani elméletét, miszerint a pálmafa a jó és rossz tudásának fája, a trópusi kenyérfa(Artocarpus altilis) pedig az élet fája(wd). Az Édenkert pontos helyeként a szigeten a Tengerikókusz-völgyet jelölte meg.[8] Csak ezen a területen található meg együtt a tengerikókusz mellett – melynek termésének a bennszülöttek potencianövelő hatást tulajdonítottak[3] – a sziget összes endemikus pálmafaja. Megjegyezte azt is, hogy a gyümölcsök különös, szuggesztív alakja okozta a bűnbeesést az Édenkertben. Ezt az állítást H. Watley Estridge vitatta, aki rámutatott, hogy Éva képtelen lett volna átharapni a termésnek mintegy 10 centiméternyi vastag héját; erre az ellenvetésre Gordon nem tudott észszerű magyarázatot adni.[5][8]
Története
Pálmaerdő
A nemzeti park területe egészen az 1930-as évekig háborítatlan őserdő volt. A területet 1966. április 18-án nyilvánították védetté a madárvédelmi jogszabályok értelmében. 1979-ben a terület megkapta a nemzeti park minősítést, ami magasabb szintű védelmet biztosított.[8]
1983-ban világörökségi helyszínné nyilvánították a VII., VIII., IX. és X. kritériumok alapján.[2]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Vallée de Mai című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.jpg)
