Szülei Vajda (Weiss) László (1867–1949) a Ganz hajógyár mérnöke és Weiszkopf Anna (1877–1949).[4] Középiskolai tanulmányait az Óbudai Árpád Gimnáziumban végezte, majd négy szemesztert a berlini Technische Hochschulében töltött. 1934-ben a párizsi Sorbonne Egyetemen filozófiai doktorátust szerzett. Mialatt Párizsban élt, sajtótudósító irodát nyitott (Service International de Presse), amely nemcsak a francia sajtót látta el szöveg- és képanyaggal, hanem több Franciaországon kívüli lapot is.
Külföldi tartózkodása alatt érdeklődése mindinkább a technikatörténet felé irányult. Ekkoriban sokszor megfordult a Conservatoire national des arts et métiers-ben, a világ egyik legelső ipari múzeumában, amelynek könyvtárában is dolgozott. Egyetemi tanulmányai befejezése után visszatért Budapestre és itt az Országos Közművelődési Tanácsnál kezdte meg munkáját, s ezzel egy időben a Vasárnapi Könyv című tudományos hetilap cikkírója, majd helyettes szerkesztője lett 1944-ig. Részt vett a Technikai és Tudományos Tudósító (Sajtótudósító) szerkesztésében, illetve a Rádióhallgatók Lexikonának munkatársaként dolgozott.
1932-től 1952-ig tagja volt a Vajda János Társaság elnöki tanácsának. 1937-38-ban a Világirodalmi Szemle felelős szerkesztőjeként működött, melyet a rendőrség 1938-ban betiltott, továbbá budapesti levelezője volt az amszterdami International Press Correspondentije sajtóirodának és a svájci Schweizerische Korrespondenzbürónak.
A második világháború után munkatársa volt a Szikrának – a Szakszervezeti Ifjúmunkás- és Tanoncmozgalom hetilapjának –, cikkeket írt a Dolgozók Világlapjába, az Újvilágba. 1952 és 1957 között az Élet és Tudomány levelezési rovatának társszerkesztője volt, majd 1958-ig a Hungarian Foreign Trade műszaki rovatvezetője és munkatársa a Kereskedelmi Kamarának és az Országos Találmányi Hivatalnak. 1963-tól külső munkatársaként dolgozott a Műszaki Emlékeket Nyilvántartó és Gyűjtő Csoportnál és az ebből 1973-ban kialakult Országos Műszaki Múzeumnál. Az utóbbi intézmény kiadásában 1963-tól megjelenő Technikatörténeti Szemle szerkesztőbizottságának tagja, majd 1973-tól haláláig szerkesztője volt.
Számos tanulmánya, cikke jelent meg az 1930-as évek közepétől haláláig szaklapokban, szakfolyóiratokban. Tanulmányai és könyvei mellett több tudomány- és technikatörténeti bibliográfiát állított össze. Fiatal éveiben elbeszéléseket és kisregényeket is írt.
Magánélete
Házastársa Eisler Bódog és Feichtmann Julianna lánya, Magdolna volt, akivel 1935. július 16-án Budapesten kötött házasságot.[5] 1941-ben mindketten kikeresztelkedtek az evangélikus vallásra. 1948-ban elváltak. Második felesége Csizmarik Irén volt. Első házasságából született fia: Vajda Tamás László (1934–?)
