A vízjel olyan jel, pontosabban bordázat, amely főleg papírok, postabélyegek, bankjegyek, értékpapírok utánzás, hamisítás elleni védelmének egyik fontos eszköze. Ha a papírlapot világosság felé tartjuk, szabad szemmel láthatóvá válik a vízjel, amely sem a nyomtatást, sem az írást nem zavarja. Napjainkban az elektronikus képek megjelölését is értik alatta (pl. fényképeken lévő felirat, televíziócsatornák képernyő sarkán használt logója, stb.) Ez utóbbit eredetileg részben a videómagnó elterjedése miatt kezdték el alkalmazni, hogy a fekete piacon ellehetetlenítsék a tévéből felvett filmek árusítását.
Papírokon
Már a 13. század óta használják a papíranyagba pép állapotában sajtolással bevitt ábrákat, amelyek helyén a papírt elvékonyítják. A legkorábbi fennmaradt vízjel 1282-ből Bolognából származik. Eredetileg mesterjel volt. Egyes államokban mintegy márkajelzésként tették kötelezővé a használatát. Magyarországon 1900-ban írták elő a papírgyáraknak a védjegyként bejegyzett vízjel használatát.
Ma gyári vízjelnek nevezzük, ilyen például a Diósgyőri Papírgyár makkos védjegye, amely kivételesen magyar postabélyegeken is feltűnik.
Bankjegyeken és értékpapírokon
A Bank of England fehér font (white pound) bankjegyeinek különleges biztonsági elemét jelentette a rendkívül bonyolult, összetett, gyakorlatilag a teljes felületre kiterjedő vízjel. A képen 1938-as kiadású 5 fontos látható, mérete 195 X 120 mm.Vízjel 10 eurós bankjegyen
Hagyományos védelmi eszköz, ma főleg egyéb eszközökkel (pl. fémszál, hologram) kombinálva alkalmazzák.
Postabélyegeken
Bélyegeken már kezdetektől fogva alkalmazták: az első bélyegnél (Black Penny, 1840) már előfordult.
A magyar postabélyegek túlnyomó része 1881 és 1962 között vízjeles papírra készült. Azóta vízjelet nem alkalmaznak.
A magyar postabélyegek vízjelei
1881 előtt a magyar bélyegeken nem alkalmaztak vízjeleket.
A bélyegvízjeleken kívül egyes bélyegek gyári vízjelet és/vagy számvízjelet is tartalmaznak.
1881 és 1962 között mindegyik magyar bélyeg vízjeles papírra készült, kivéve
Egy-egy vízjel többféle helyzetben, illetve állásban fordulhat elő.
Források
Bér Andor, Fogarasi Barna, Gazda István, Surányi László. Bélyeglexikon. Budapest: Gondolat Kiadó (1988). 651-654. o. ISBN 963 282 031 2
Papíripari lexikon. Főszerk. Dr. Vámos György. Budapest: Műszaki. 1980. 29 és 38. o. ISBN 963 10 3022 9
Id. Gazda István: A bélyeg világtörténetéből. Utazás a filatélia klasszikusai között. CD melléklettel. Bp., 2015. Magyar Tudománytörténeti Intézet. 263 p.
Pelbárt Jenő: A digitális Magyar Vízjel Adatbank (MVA) célja, szerepe, dokumentációs és keresőrendszere; s.n., s.l., 2005
Pelbárt Jenő: Levéltári vízjeltitkok. Hétszáz év papír- és vízjelkincse a Magyar Országos Levéltárban; MOL–Grafon, Bp.–Nagykovácsi, 2010
Pelbárt Jenő: Magyar részvény-vízjelek, 1795–1949; Magyar Papír- és Vízjeltörténeti Társaság, Bp., 2012
Pelbárt Jenő: Teplic papírmalom vízjelvilága; előszó Diószegi György Antal; Magyar Papír- és Vízjeltörténeti Társaság, Bp., 2013
Pelbárt Jenő: A Vizsolyi Biblia vízjelei; Magyar Papír- és Vízjeltörténeti Társaság, Bp., 2015
Horváth József: Erdély és Kárpátalja papírmalmaiban készített merített papírok vízjeleinek gyűjteménye. 16-19. század, 1545–1868; magánkiadás, Bp., 2016
Pelbárt Jenő: A reformáció jelképei a magyar fehér művészetben; Magyar Papírmúzeum, Bp., 2017
Pelbárt Jenő: Rigler-vízjelek; Magyar Papírmúzeumért Alapítvány, Bp., 2018
