PROFILBARU.COM

	Vészi József
Született	Weiss József; 1858. november 6.; Arad
Elhunyt	1940. január 23. (81 évesen); Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Gyermekei	Vészi Margit; Vészi Gyula;
Szülei	Weisz Gyula, Guttmann Anna
Foglalkozása	újságíró; politikus;
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1899. szeptember 28. – 1901. szeptember 5.); magyarországi parlamenti képviselő (1901. október 26. – 1906. február 19.);
	A Wikimédia Commons tartalmaz Vészi József témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Vészi József (szül. Weiss József^[1] Arad, 1858. november 6. – Budapest, 1940. január 23.)^[2] magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő.

Életpályája

Aradon végezte gimnáziumi tanulmányait; Budapesten az egyetem bölcsészeti fakultásán filozófiai, irodalmi és nyelvészeti tanulmányokat folytatott. Első irodalmi kísérletei lírai versek, amelyek előkelő szépirodalmi lapjainkban, majd két kötetben (A bánat dalaiból (1879) és La Traviata, dalok egy tévedt nőhöz (1881)) jelentek meg. 1877 után folyamatosan újságírással foglalkozott. 15 éven át a hazai német nyelvű sajtónak volt munkása; ez idő java részét a Pester Lloydnál töltötte, amelynek vezércikk- és tárcaírója volt. Az egyházpolitikai küzdelmek idején a heves publicisztikai harcokból vezető rész jutott ki neki. 1894 elején a Pesti Napló élére került. Főszerkesztői állásától 1896 őszén megvált - 16 munkatársával együtt-, hogy megalapítsa a Budapesti Naplót, amelynek főszerkesztője lett. 1899-1905 között országgyűlési képviselő, 1905-ben a miniszterelnökségi sajtóiroda főnökének és miniszteri tanácsosnak nevezték ki. 1906-ban Berlinben szerkesztette a Jung ungarn című folyóiratot. 1911-től a Budapester Presse-t alapította és szerkesztette. Vészi udvari tanácsos és egyidőben elnöke volt a Budapesti Újságírók Egyesületének. 1930-ban Corvin-koszorúval tüntették ki.

Családja

Szülei Weisz Gyula és Guttmann Anna. Neje Keményfi Franciska ("Ferike")^[3] volt, aki 1945. május 21-én 79 évesen hunyt el Budapesten.^[4] Hat gyermeke közül volt a legidősebb Vészi Margit, akinek a lánya, Sárközi Márta, az ő unokája, tőle született dédunokái Horváth (Lukin) Eszter, Horváth Ádám, Sárközi Mátyás, ükunokája Lukin Márta. Második lánya volt Vészi Jolán, Bíró Lajos író felesége. További gyermekei: Vészi Lenke (Márkus Andorné, Anna Mark párizsi festőművész anyja), Vészi Gábor (Londonban élt fizikus, feltaláló), Vészi Gyula (orvos, egyetemi tanár) és Vészi Edit (Balkányi Kálmánné).

Művei

A bánat dalaiból (versek, Budapest, 1879)
La Traviata. Dalok egy eltévedt nőhöz. (Budapest, 1881)
Mese a boldog munkásról (Budapest, 1900)
Hiénák Jókai sírján (röpirat, Budapest, 1904)
Bánk bán (Németül) (Budapest, 1911)

Jegyzetek

↑ Életképek Horváth Ádámról. alexandrakonyveshaz.hu. [2013. december 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 15.)
↑ Halálesete bejegyezve a Budapest VI. ker. állami halotti akv. 89/1940. folyószáma alatt.
↑ Gyermekei házasságakor mint édesanya Ferike utónévvel volt anyakönyvezve.
↑ Bp. XIV. ker. állami halotti akv. 1928/1945. folyószám.

Források

Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. Online elérés
Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIV. (Telgárti–Zsutai). Budapest: Hornyánszky. 1914.

További információk

Életrajza az 1901-1906-os országgyűlés almanachjában
Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Bp., Szerző, 2005.
Blaha Lujza emlékalbum. Szerk. Porzsolt Kálmán. [Bp.], Blaha Lujza Emlékbizottság, 1927.
Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. Bp., Béta Irodalmi Rt., 1937.
A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. Bp., 1930. Europa ny.
Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Bp., 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny.
A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.