Vékássy Alajos a Vörösmarty Mihály Főreáliskolában tett érettségije után a József Nádor Műegyetemre iratkozott be, ahol 1933-ban kapott gépészmérnöki oklevelet. 1934–1936 között a Borbás Testvérek Kötszövőgyárában dolgozott mérnökként és eközben gazdasági szaktanári képesítést is szerzett. Ennek birtokában 1937-ben az akkor Újpesten működő Magyar Királyi Állami Textilipari Szakiskolában helyezkedett el mérnöktanárként. 1949-ig töltötte be ezt a munkakört, ekkor az abban az időben alapított Állami Műszaki Főiskolán létrehozott textiltechnológia tanszék vezetőjévé nevezték ki. Amikor 1952-ben ezt a főiskolát beolvasztották a Budapesti Műszaki Egyetembe, a II. sz. Textiltechnológia Tanszék vezetését bízták rá, amit azután 1960-ban – Textiltechnológia és Könnyűipari Tanszék néven – az ő vezetésével vontak össze a korábban dr. Zilahi Márton professzor által vezetett másik műegyetemi textiltechnológia tanszékkel. 1974-ig, nyugállományba vonulásáig töltötte be ezt a posztot, egyetemi tanári beosztásban. Közben 1951–1955 között a gépészmérnöki kar dékánhelyettese is volt. Nyugdíjasként először a Pamutnyomóipari Vállalat Kelenföldi Textilgyárában, majd a Textilipari Kutató Intézetben, 1983–1989 között a Budapesti Harisnyagyárban dolgozott tudományos tanácsadóként.
Munkássága
Nevéhez fűződik a kötőipari szakoktatás rendszerének kialakítása. A közép- és felsőfokú tanintézeteknél oktatóként eltöltött évtizedei alatt a kötőipar számos későbbi vezetője volt tanítványa. Már nyugdíjasként oktatott a Könnyűipari Műszaki Főiskolán, ahol címzetes főiskolai tanárrá nevezték ki. Több technikumi és egyetemi jegyzet, tankönyv szerzője volt. Megjelenése idején (1954-ben) fontos alapműnek számított két társszerzővel írt A kelmeszerkezettan alapjai c. szakkönyve. A szakmában jól ismert, 1960-ban megjelent Hurkoló- és konfekcióipar c. egyetemi tankönyvét a Művelődési Minisztérium nívódíjjal tüntette ki. A harisnyakötőgépekről írt főiskolai jegyzetét még megírta, de kiadását sajnos már nem érhette meg: 1999-ben elhunyt.
Oktató munkája mellett mélyreható tudományos tevékenységet is folytatott, elsősorban a kötött kelmék szerkezetének tanulmányozása terén. Ebben a témakörben írt disszertációjáért 1963-ban műszaki doktori címet kapott, majd 1965-ben a kandidátusi és 1980-ban a műszaki tudományok doktora fokozatot is elnyerte. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia szál- és rosttechnológiai bizottságának. Pályafutása alatt számtalan cikket publikált magyar és külföldi szakfolyóiratokban és rendszeresen tartott előadásokat tudományos rendezvényeken, itthon és külföldön egyaránt.
Fontos szerepet vállalt a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesületben is, amelynek alapító tagja és 1948–49-ben főtitkára volt. 1960-tól alelnöke, később elnöke volt a TMTE kötő szakosztályának, amely 1973-ban tiszteletbeli elnökévé választotta. Az ő érdeme, hogy Magyarország 1961-ben bekapcsolódott a Kötőipari Szakemberek Nemzetközi Szövetségébe. Itt több évtizeden át, haláláig a magyar tagozat elnökeként tevékenykedett; 1966-ban a szövetség dísztagjává választották.
Munkásságát a szakma elismerte, számos kitüntetést mondhatott magáénak. A Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület 1967-ben és 1994-ben a Textilipar Fejlesztéséért érmet adományozta neki. 1974-ben, nyugdíjba vonulása alkalmából a Munkaérdemrend ezüst fokozatát kapta, 1994-ben pedig, tudományos munkásságának elismeréseként, megkapta a Szent-Györgyi Albert-díjat. A Műegyetem is számon tartotta legkitűnőbb diákjai és tanárai között: 1982-ben, a Műegyetem fennállásának 200. évfordulója alkalmából Jubileumi Díszoklevelet és Emlékérmet, 50 éves mérnöki tevékenységéért 1983-ban arany, 60 éves pályafutásának ünnepére 1994-ben gyémánt, 65 éves jubileuma alkalmából pedig, 1998-ban vas oklevéllel tüntették ki.
Legfontosabb művei
Vékássy Alajos: Textilipari gyártásismeret. Síkkötés. Tankönyvkiadó, Budapest, 1950
Vékássy Alajos: Textilipari gyártásismeret. Körhurkolás. Tankönyvkadó, Budapest, 1950
Vékássy Alajos: Textilipari gyártásismeret. Lánchurkolás, lánckötés, síkhurkolás. Tankönyvkiadó, Budapest, 1950
Vékássy Alajos: Hurkolt kelmék kötése. I., II., III. Tankönyvkiadó, Budapest, 1950
Vékássy Alajos: Ruhaipari géptan. I., II., III. Könnyűipari Kiadó, Budapest, 1953
Vékássy Alajos, Dániel László, Feleki László: A kelmeszerkezettan alapjai. Könnyűipari Kiadó, Budapest, 1954
Vékássy Alajos: Hurkoló- és konfekcióipar. Tankönyvkiadó, Budapest, 1960
Dr. Vékássy Alajos: A harisnyakötés gépei és technológiája I., II. Könnyűipari Műszaki Főiskola, Budapest, 2000
Jegyzet
↑Az életrajzi adatok és munkásságának összefoglalója a család tulajdonában levő önéletrajz alapján készült, ez tekintendő a szócikk forrásának. Publikált forrás nem ismeretes.
További információk
Ki kicsoda 2000. Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20000 kortársunk életrajza. Főszerk. Hermann Péter, vál., szerk. A. Gergely András et al. Bp., Biográf Kiadó–Greger Média Kft., 1999.
Természettudományos és műszaki ki kicsoda? Szerk. Szluka Emil, Schneider László. Bp., Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, 1988.
