1921-től 1926-ig a budapesti iparművészeti iskolában Mátrai Lajos és Simay Imre tanítványa volt. Már 1922-től szerepelt műveivel csoportos kiállításokon. Síremlékeket, díszítőszobrokat, portré-, illetve emlékszobrokat egyaránt készített. 1935-ben Rauscher Györggyel közösen rendezett egyéni kiállítása volt a Nemzeti Szalonban. 1936-ban elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság díját.
Munkáit a hagyományos historizáló stílus és a plasztikai kiegyensúlyozottság jellemzi. Jó eltalált portré- és egész alakos szobrainál az idő múlása és a környezeti ártalmak igen érvényesülnek, Mikszáth Kálmán portrészobra például Szeged egyik legforgalmasabb közlekedési csomópontja közelében örökös rezgéseknek és környezetszennyező anyagoknak van kitéve, csoda, hogy a szobor még egyáltalán létezik. (Korántsem egyedülálló e jelenség, sőt igen gyakori, épített környezetünkre nem tudunk vigyázni és nem tudjuk karbantartani). Ungvári Ybl Miklósportrészobrának is sajátos története van, a székesfehérvári Ybl Miklós Gimnázium előtt avatták fel 1965-ben, s a gimnázium megszűnte után 2005-ben áthelyezték az Ybl Miklós lakóparkba.[3]