Tögl Kálmán néven született 1891-ben.[2] Építőmérnöki oklevelét 1914-ben szerezte a Királyi József Műegyetemen, pályáját a Budapesti Folyammérnöki Hivatalnál kezdte. 1923-ban a Műegyetem Építőmérnöki Kar Vízépítési Tanszékének élére frissen kinevezett Rohringer Sándor (1868–1945) egyetemi tanár meghívta őt tanszékére adjunktusnak.
1926-tól a győrifolyammérnöki hivatalban dolgozott mérnökként, később kinevezték a hivatal vezetőjévé. A Felső-Dunán a csehszlovákiai vízügyi szolgálattal közösen végzett folyam-szabályozási munkák irányítása során a magyar fél vezetője volt. Ezen munkálatok során ő mérte fel elsőként a Duna görgetett hordalékhozamot, és új kisvíz-szabályozási rendszert dolgozott ki.[2]
1945-től is megmaradt a Vízrajzi Intézetben. Itteni munkája során elvégezte a Duna egész magyarországi szakaszának részletes mederfelmérését, elkészítette a folyó mélységvonalas medertérképét és megírta a Duna monográfiáját. 1949-től a Vízgazdálkodási Hivatalban dolgozott. Az 1954. és 1956. évi dunai árvizek elleni védekezés irányításában jelentős szerepet vitt. Kezdeményezte a géperejű jégtörő szolgálat megszervezését, szorgalmazta a dunai jégtörő flottilla felállítását.
1958-ban megbízták a Duna Bizottság műszaki főosztályának vezetésével, három évi időtartamra. 1961-ben nyugdíjba vonult. Lefordította Huszár Mátyásnak a Körösök szabályozásáról szóló kéziratos tanulmányát. 1963-ban a Magyar Hidrológiai Társaság beválasztotta tagjai közé.[3] A vízügyi szakirodalomban számos közleményt, tanulmányt tett közzé. 1975-ben hunyt el Budapesten.
Főbb művei
A magyar Dunaszakasz szabályozásának kérdései. Rövid áttekintés a feladatokról és a szabályozási módszerekről, társszerző: Ihrig Dénes, Vízügyi Közlemények, 1951. 33.évf. 1.sz. 3–30.old.
