A Tisza-parti iszapgyopáros (Dichostylido michelianae-Gnaphalietum uliginosi Timár 1947) Borhidi Attila szerint az atlanti-boreális tóparti gyepek (Isoëto-Litorelletea Br.-Bl. & Vlieger, 1937) társulástani osztályába sorolt törpekákagyepek(Nanocyperion) társulástani csoportjában a látonyás csetkáka-társulások (Elatini-Eleocharitenion ovatae (Pietsch & Müller-Stoll 1968) Borhidi 2003 comb. nova hoc loco) alcsoportjának (más szerzők szerint csoportjának) egyik társulása.
Elterjedése, kialakulása
Ez az azonális, természetes pionír társulás elsődlegesen a nagyobb folyók medrében alakul ki laza, nyers (a békaszittyós társulásénál alig kötöttebb) öntéstalajon. A hordalék minőségének változékonysága miatt a két társulás ezért gyakran mozaikosan, összefogazódva nő. A talajban nem halmozódhatnak fel se se karbonát-, se egyéb sóásványok. Fontos feltétel a nitrogénszegénység: több nitrogént talajokon a Chenopodion glauci jellegű ruderális növényzet fejlődik ki.
Általánosan elterjedt a nagyobb folyók alföldi szakaszainak szárazra kerülő medrében, így a Duna, a Dráva, de (amint neve is mutatja) különösen a Tisza és mellékfolyói mentén.
Tipikus állományai igen gyorsan kialakulnak a szárazra kerülő folyómedrekben. Efemer jellegű közösségeik az évelő búzafű(Agropyron spp.) és lórom(Rumex spp.) fajok behatolása miatt még a tárgyévben a félruderális jellegű Agropyro-Rumicion társulássá alakulhatnak át.
Szerkezete, fajösszetétele
A talaj növényborítása 50 %-nál többnyire jóval több.
.jpg)
