A tervgazdálkodás egy olyan gazdasági rendszer, ahol nem a piac, hanem az állam vagy a kormány irányítja a gazdaságot.[1] Az ilyen gazdaságokban a gazdaság összes szektorát az állam vagy a kormány szabályozza (gazdasági tervezés révén), dönt minden termelőeszköz használatáról és a bevételek elosztásáról, a kommunista államrendszerhez hasonló módon.[2] A tervezők döntik el, mit, illetve mennyit kell termelni és utasítják a vállalkozásokat, hogy azokat a javakat termeljék.[3]
A szocialista gazdasági rendszer jellemzője volt, amelyben a gazdaság következő időszaki teljesítményét részletes ágazati tervekre bontották.
A mechanizmus alapelképzelése MarxA tőke című munkája alapján a szabadpiac működésének problémáira próbál megoldást ajánlani. Az elmélet szerint a szabadpiac önszabályozása kiszámíthatatlan árakhoz és különböző időállandójú válságciklusokhoz vezet. A tervgazdaság megoldása az igények és a termelőkapacitások központi felmérése, valamint a felmérések alapján a megrendelések és az árak központi meghatározása.
A gyakorlatban problémát okozott a felmérések pontos elvégzése, illetve a termelési ciklus közben jelentkező változások követése.
A tervgazdaság előképe a leninihadikommunizmus volt. Az egykori KGST országokban ez volt az elsődleges gazdaságirányítási rendszer, bár minden országban hagytak többet-kevesebbet a szabadpiaci gazdaságnak is. A szabadpiac lehetőségeinek kihasználására történő kísérlet volt például a leniniNEP vagy a kádáriúj gazdasági mechanizmus.
A tervgazdálkodás, a tervutasításos gazdaságirányítás általában hiánygazdaságot eredményezett; mindig létezett egy állandó, enyhe hiány az árukészletben, és ez „szívta” maga után az árakat felfelé.
Jegyzetek
↑Planned economy. In Alec Nove: The New Palgrave: A Dictionary of Economics. 3. kiad. 1987. 879–880. o.
↑Myers, Danny. Construction Economics (2004), Spon Press (UK), p. 288
↑Ollman, Bertell. Market Socialism: The Debate Among Socialists (1997), Routledge (UK), p. 12
