Tengiz Abuladze ( grúzul:თენგიზ აბულაძე; Kutaiszi, 1924. január 31. – Tbiliszi, 1994. március 6.) grúz filmrendező, forgatókönyvíró, egyetemi tanár, a Szovjetunió népművésze. [9][10]A grúz filmművészet kiemelkedő mestere. Sokan az egyik legjobb szovjet filmrendezőnek tartják. [11]
Élete
Abuladze, 1943–1946 között színházi rendezést tanult a Shota Rustaveli Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Tbilisziben, Grúziában, és filmkészítést az Összoroszországi Filmművészeti Egyetemen Moszkvában. 1952-ben végzett, majd 1953-ban a Grúzia-filmhez (Grúzia Filmstúdió) csatlakozott rendezőként. 1980-ban elnyerte a Szovjetunió Népművésze címet.
A Vezeklés című film, egy öreg, diktátor jellemű polgármester (Varlam Aravidze), halála körül forog. Egy középkorú cukrásznő (Ketevan Barateli), nem hagyja, hogy a zsarnok holtteste békében nyugodjon. Többször kiássa a holttestet, a bírósági tárgyaláson pedig a múlt titkait is feltárja. A filmben Varlam Aravidze diktátori alakja bármely önkényúrral: Adolf Hitler, Benito Mussolini, Joszif Visszarionovics Sztálin azonosítható, de leginkább, Sztálin egyik munkatársa, a grúz Lavrentij Berija volt a figura modellje.
Filmes karrierje
Visszatérve Tbiliszibe, grúz rendezőtársával, Revaz Cseidzével, Abuladze is csatlakozott a Grúzia-film stúdióhoz. Együtt kezdték pályafutásukat, dokumentumfilmeket készítettek hazájuk folklórjáról. 1955-ben elkészítették első nem dokumentumfilmjüket, a Magdana szamarát, amely 1956-ban elnyerte a legjobb rövidfilm díját Cannes-ban. Abuladze következő munkája az Idegen gyermek (1958) című játékfilm volt, a tbiliszi élet pszichológiai portréjaként. Ezt követte az Én, nagymama, Iliko és Ilarion (1962), amely egy hegyi falu erkölcsi tragikomédiája, valamint a Nyakék kedvesemnek (1973) című lírai vígjáték.
Abuladze hírneve azonban a jó és a rossz, a szerelem és a gyűlölet, az élet és a halál alapvető kérdéseivel foglalkozó filmek trilógiáján alapul. Ezek közül az elsőt, a Könyörgést (1967) Vazha-Pshavela versei ihlették, és fekete-fehérben forgatták a más, korabeli filmekből ismerős grúz tájakon. A trilógia második filmje, A kívánság fája (1976) egy epikus mese, amely ugyanazon a tájon játszódik, és egy fiatal nő és egy férfi reményeire és álmodozásaira összpontosít, akik a mitikus fa után kutatnak, amely valóra váltja az álmokat. A kívánság fája, fesztiváldíjakat nyert Moszkvában, Csehszlovákiában és Olaszországban, és elnyerte a Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság Állami Díját. 1974-től Abuladze a Rusztaveli Főiskolán tanított, ahol három évtizeddel korábban végzett.
1978-ban Abuladze csatlakozott a Szovjetunió Kommunista Pártjához, ami akkoriban és ebben az összefüggésben normális karrierlépés volt. 1980-ban elnyerte a Szovjetunió Népművésze címet. Máig az egyik legnagyobb szovjet grúz filmesként tartják számon. A felszínen a szovjet kulturális nómenklatúra tökéletes példája volt. Aztán 1983–1984-ben (a grúz televízió számára) elkészítette a Vezeklés, című filmjét, amellyel világszerte felkeltette a figyelmet.
A "pangás időszakának" sok más filmjéhez hasonlóan a Vezeklés is "a polcon" maradt. Abuladze annyira félt, hogy filmjét megsemmisítik, hogy állítólag az egyetlen megmaradt kópiát az ágya alatt tartotta. Amikor Mihail Gorbacsov és a glasznoszty megérkezett, és a szovjet filmesek szakszervezetének régi gárdáját 1986-ban egyhangúlag kizárták, egy Konfliktusbizottságot hoztak létre, hogy felülvizsgálja ezeket a polcokra helyezett filmeket. Az akkori szovjet külügyminiszter, Eduard Shevardnadze biztatására a Vezeklés először Grúziában, majd a Szovjetunióban is megjelent, ahol rekordszámú közönséget vonzott, és az egész glasznoszty-folyamat zászlóshajója lett. [14]
Filmográfia
Tengiz Abuladze 12 filmet forgatott pályafutása során. Közülük öt dokumentumfilm, hét fikció volt. Utolsó filmje Galaktion Tabidzéről és Ilia Csavcsavadzéről szólt volna, de befejezetlen maradt. [15]
↑Peter Rollberg. Historical Dictionary of Russian and Soviet Cinema. US: Rowman / Littlefield, 27–29. o. (2016). ISBN 978-1442268425
↑Richard Taylor, Nancy Wood, Julian Graffy, Dina Iordanova. The BFI Companion to Eastern European and Russian Cinema. Bloomsbury, 1935–1936. o. (2019. július 31.). ISBN 978-1838718497