Technécium-heptoxid

Technécium-heptoxid
IUPAC-név	technécium(VII)-oxid
Más nevek	technécium-heptoxid
Kémiai azonosítók
CAS-szám	12165-21-8
PubChem	22227441
SMILES [O-2].[O-2].[O-2].[O-2].[O-2].[O-2].[O-2].[Tc+7].[Tc+7]
InChI 1S/7O.2Tc/q7*-2;2*+7
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	Tc2O7
Moláris tömeg	307,810 g/mol
Megjelenés	világossárga, szilárd anyag
Sűrűség	3,5 g·cm^−3
Olvadáspont	119,5 °C
Forráspont	310,6 °C
Oldhatóság (vízben)	hidrolizál, HTcO4 keletkezik belőle
Veszélyek
Főbb veszélyek	radioaktív
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A technécium-heptoxid szervetlen vegyület, képlete Tc₂O₇. Illékony, világossárga szilárd anyag, egyike a ritka molekuláris biner fém-oxidoknak – hasonló vegyületek a RuO₄, OsO₄ és az instabil Mn₂O₇. Középpontosan szimmetrikus, közös csúcson érintkező két TcO₄-tetraéderből épül fel, melyben a terminális és hídhelyzetű Tc−O kötéstávolság rendre 167 pm, illetve 184 pm, a Tc−O−Tc kötésszög 180°.^[1]

Nagyon higroszkópos, tűs kristályokból álló vegyület. Rombos kristályszerkezetű, tércsoportja Pbca (a = 1375,6 pm, b = 743,9 pm, c = 561,7 pm). Vízben oldva HTcO₄ pertechnéciumsav keletkezik belőle, melynek tömény oldata rózsaszínű.^[2]

450–500 °C-on állítják elő oxigén és technécium reakciójával:^[3]

2 Tc + 3,5 O₂ → Tc₂O₇

De keletkezhet technécium-trioxid diszproporciójával is:^[4]

3 TcO₃ = Tc₂O₇ + TcO₂

A pertechnéciumsav anhidridje, nátrium-hidroxiddal reagálva nátrium-pertechnekát keletkezik belőle:

Tc₂O₇ + 2 NaOH → 2 NaTcO₄ + H₂O

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Technetium(VII) oxide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Technetium(VII)-oxid című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

1. Krebs, B. (1969). „Technetium(VII)-oxid: Ein Übergangsmetalloxid mit Molekülstruktur im festen Zustand”. Angewandte Chemie 81 (9), 328–329. o. DOI:10.1002/ange.19690810905. 
2. Dr. B. K. Sharma: Nuclear and Radiation Chemistry. 140. o. ISBN 818584263-9  
3. Herrell, A. Y.; Busey, R. H.; Gayer, K. H.. Technetium(VII) Oxide, in Inorganic Syntheses, 155–158. o. (1977). ISBN 0-07-044327-0 
4. Hans Peter Latscha – Martin Mutz: Chemie der Elemente. (hely nélkül): Springer DE. 2011. 238. o. ISBN 364216915-5