Taquara egy község(município) Brazília Rio Grande do Sul államában, a Paranhana-völgyben, Porto Alegre metropolisz-övezetében (Região Metropolitana de Porto Alegre, RMPA). Népességét 2021-ben 57 740 főre becsülték.[2]
Története
A Santo Antônio da Patrulha községben fekvő területet, ahol Taquara kialakult, 1814-ben kapta meg Antônio Borges de Almeida Leães királyi földadományként (sesmaria). 1845-ben felvásárolta Monteiro és Eggers gyarmatosító társasága, és itt alapította meg a Santa Maria do Mundo Novo kolóniát. Ezt három részre osztották: Baixa Santa Maria (a mai Taquara), Media Santa Maria (a mai Igrejinha) és Alta Santa Maria (a mai Três Coroas).[3] 1846-ban telepesek érkeztek (tizenegy német, egy olasz, egy lengyel család). 1849-ben építették fel az első kőházat, 1874-ben pedig templomot. A helyet 1882-ben Santo Antônio da Patrulha kerületévé nyilvánították Taquara do Mundo Novo néven (a taquara jelentése bambusz; a gyarmatosítás idején az itt átfolyó Rio dos Sinos partját sűrű bambuszerdők borították). Ugyanebben az évben megalapították a Senhor Bom Jesus de Taquara do Mundo Novo egyházközséget.[4][5]
1886-ban független községgé alakult Taquara do Mundo Novo néven. 1908-ban székhelyét várossá nyilvánították, neve Taquarára rövidült. A két világháború között a főként földműves település gyors ütemben fejlődött, az 1940-es években pedig a piretrum (egyfajta természetes rovarirtó) amerikai exportjával tettek szert gazdasági növekedésre. Az 1950-es évektől az emberek többsége a falvakból a városokba költözött, és ipari központok létesültek (ezek közül kiemelkedett a cipőgyártás).[6]
Az évek során a nagy területű községben számos kerület alakult, ugyanakkor több kerület kivált, hogy önálló községekké váljanak (1944-ben Canela, 1954-ben Gramado, 1959-ben Três Coroas, 1964-ben Igrejinha, 1982-ben Parobé).[5]
Leírása
Székhelye Taquara, további kerületei Entrepelado, Fazenda Fialho, Padilha, Pega Fogo, Rio da Ilha, Santa Cruz da Concórdia.[5]
Területe dombos, sziklás, erdős. Jó minőségű keményfa fajtákkal, többségében fenyővel van ellátva.[5] Kedvelt idegenforgalmi célpont; a belváros 19. századi épületei igen tetszetősek, továbbá olyan turisztikai városok találhatóak a szomszédságában, mint Gramado és Canela. Fő látnivalók a Coronel Diniz Martins Rangel-palota, a Marechal Deodoro-tér, a Club-Comercial és a Banco da Província régi épületei, a katolikus (1920) és evangélikus (1935) templomok, a Vidal- és Laube-házak. A városközpont favázas épületei a német építészetet idézik.[4]
_1.JPG)
