Takarmányrépa

Takarmányrépa
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots) Csoport: Core eudicots Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales) Család: Disznóparéjfélék (Amaranthaceae) Alcsalád: Répaformák (Betoideae) Nemzetség: Répa (Beta) Faj: Beta vulgaris Alfaj: Beta vulgaris ssp. vulgaris
Tudományos név
''Beta vulgaris L. convar. crassa provar. crassa''
Hivatkozások
Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Takarmányrépa témájú kategóriát.

A takarmányrépa vagy marharépa^[1] (Beta vulgaris L. convar. crassa provar. crassa^[2] vagy Beta vulgaris subsp. vulgaris var. crassa) kultúrnövény, a termesztett répa (Beta vulgaris subsp. vulgaris) egyik változata, melyet állatok (főleg szarvasmarha és juh) takarmányozására termesztenek.

Leírása

Lágy szárú, kétéves növény. Az első évben a répatest és a tőlevélrózsa fejlődik ki, s csak a második évben a szár a virággal és a terméssel.

Az egyes fajták különbözhetnek a répatest alakjában (lehet például karó, tülök, palack, henger vagy hordó alakú, olajbogyószerű), illetve abban is, hogy a répatest milyen mélyre nyúlik le a talajban (vagyis betakarításkor mennyire könnyen lehet felszedni). A répatest húsa mindegyik fajta esetén fehér színű annak ellenére, hogy kívülről sárgásak, vörösesek: ez a külső szín a szabadban virágzó, különféle fajták kereszteződésének köszönhetően maradt meg így.

Felhasználása

Tejelő tehenek takarmányrépát esznek

A termesztett répát sokáig csak saláta- és zöldségnövényként hasznosították kertekben. Állatok takarmányozása céljából először a 17. században kezdték meg szántóföldi termesztését, melyhez a mángoldot használták fel, vagyis ebből alakult ki a takarmányrépa. 1800 körül már ismert volt az ‘Oberdörfer’ nevű tájfajta, amelyet később elsőként alkalmaztak a nemesítésben. A 19. század során alakult ki a takarmányrépák répatestének ma is ismert tömege, tápanyagtartalma.

Magyarországon először a ‘Burgundi’ nevű fajtájával kezdett el kísérletezni Tessedik Sámuel 1790-ben Szarvason. Hazai nemesítése a 20. század elején kezdődött meg, melynek eredményeként születtek meg a ‘Rózsaszínű Béta’, a ‘Bábolnai sárga henger’ és a ‘Béta Poly Rózsacukor’ nevű fajták.

A takarmányrépa répateste tápanyagokban (cukor, fehérjék, vitaminok, ásványi sók) gazdag, az állatok szívesen fogyasztják, s mivel sokáig eláll, télen különösen értékes takarmány. Levelét és répafejét frissen vagy silózást követően adják táplálékul az állatoknak.

Jegyzetek

1. marharépa. In A magyar nyelv értelmező szótára: IV. Kötet: Ki-Mi. (magyarul) Szerkesztő: MTA Nyelvtudományi Intézete. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1959–1962. Hozzáférés: 2023. január 8. arcanum.hu  
2. Takácsné Hájos Mária: A céklatermesztésünk növelésének indokai és lehetőségei. (magyarul) Acta Agraria Debreceniensis/Agrártudományi Közlemények, IX. évf. (2002) 131–135. o. doi Hozzáférés: 2023. január 8. (pdf)

Források

• Siegfried Danert, Franz Fukarek, Peter Hanelt, Johannes Helm, Joachim Kruse, Christian O. Lehmann, Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények I. Fordította: Horánszky András. Szakmailag ellenőrizte: Simon Tibor. 1974 (első kiadás, ISBN 963 280 139 3), 1980 (második, változatlan kiadás, ISBN 963 280 831 2). Budapest: Gondolat Kiadó. 277. o.  
• Takarmányrépa (Beta vulgaris var. crassa). In Járainé Dr. Komlódi Magda: Kultúrnövények 2: A mérsékelt öv termesztett növényei. Rajzolta: Bíró Krisztina. A címlapot Urai Erika tervezte. Budapest: Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó. 1978. 60. o. = Búvár zsebkönyvek (ISSN 0324-3168), ISBN 963-11-1050-8