Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
A tabu (proto-polinéziai tapu ’tiltott, rituálisan szabályzott’) szentként vagy tiltottként megnevezett bármely emberi tevékenységre vagy szokásra kiterjedő erős társadalmi tiltás vagy tilalom; a tabu megszegését a társadalom általában kifogásolhatónak és elítélendőnek tartja.
Amikor egy szokás vagy tevékenység tabunak számít, akkor azt tilos folytatni, megtenni. Ilyen tilalmak megszegését a törvény is büntetni rendelheti, de a tabu áthágása lélektani teherként is súlyosnak számít.
A társadalmi szokások és normák megváltozása révén a tabuk is változhatnak. Bár a mai nyugati országokban gyakran beszélnek „tabuk nélküli társadalomról”, itt is, mint minden társadalomban, lehetnek tabutémák, például a szexualitás, a székletürítés, a halál.[1]
Az említett kultúrákban a tabunak vallásos értelme van, más kultúrákban jelentése ettől eltérő is lehet.
Általános leírás
A különböző kultúrákban különböző tabuk fordulnak elő; egy sincs, amely minden kultúrában azonos formában létezne, bár némelyek elterjedtebbek a többinél (a vérfertőzés például minden mai kultúrában tabu, csak az változik, tulajdonképpen mit is tekintenek annak; hasonló mértékű tabu még a kannibalizmus).
A tabuk az élet minden területére kiterjedhetnek. Okaik gyakran az erkölcsben vagy a vallásban keresendők, de rengeteg tabura a modern tudomány racionális magyarázatot adva azok létét igazolta.
Lehetnek étkezéssel kapcsolatosak (például a muzulmánoknál a disznóhús, a vér stb. fogyasztásának tilalma helal étkezés; hasonló tilalmak vannak a zsidóknál a kóser étkezés szabályai). Tabuk lehetnek bizonyos szavak is, például Isten nevének kiejtése bizonyos vallásokban (például Jehova), illetve egyes trágár szavak, kifejezések, ill. a szexualitás és az anyagcsere is – bár ezek manapság inkább határesetek a tabu és az illemszabályok között.
A tabuk létrejötte, fennmaradása, majd pedig megtörése és eltűnése nem ad hoc, kaotikus folyamat, hanem körülmények hatására áll be. Előfordulhat, hogy a társadalmi tehetetlenség hatására egyes szavak használata még akkor is tiltott marad, ha a tiltás racionális oka már rég megszűnt.
