A TV2–117[1] a szovjet, majd orosz gyártmányú, tengelyteljesítményt szolgáltató gázturbinás hajtómű (szabadturbinás hajtómű), melyet a Klimov tervezőirodában fejlesztettek ki az 1960-as évek elején a Mi–8 közepes szállító helikopter számára. Továbbfejlesztett, növelt teljesítményű változata a TV3–117 gázturbina.
Története
A hajtómű tervezését 1959-ben kezdték el a Vlagyimir Klimov irányítása alatt álló leningrádiOKB–117 tervezőirodában (napjainkban: Klimov gépgyár). A hajtómű főkonstruktőre Szergej Izotov volt, aki később a tervezőiroda élén követte az 1962-ben elhunyt Klimovot. A hajtómű tervezésével párhuzamosan folyt a VR–8 reduktor fejlesztése is. A Mi–8 helikopteren a főhajtómű-egységet két TV2–117 gázturbina és egy VR–8 reduktor alkotta. A hajtómű 1964-re készült el. Sorozatgyártása 1965-ben kezdődött a Permi Motorgyárban (ma: Aviadvigatyel). A sorozatgyártás 1997-es befejezéséig kb. 23 ezer darab TV2–117-es hajtóművet állítottak elő.
A TV2–117-es hajtómű több ipari gázturbina alapjául is szolgált, melyeket erőművekben, szivattyú- és kompresszorállomásokon üzemeltetnek.
Típusváltozatai
Egy TV2–117A kompresszorának beömlő nyílása
TV2–117A – Főként a sorozatgyártás egyszerűsítését szolgáló konstrukciós javításokat tartalmazó változat. A kompresszor állórésze puha bevonatot kapott. Maximális (felszálló) teljesítménye 1118 kW (1500 LE).
TV2–117AG – A TV2–117A-n alapuló változat, melynél grafittömítéseket alkalmaztak (erre utal a típusjelzésben a G betű). A nagyjavítások során az összes TV2–117A változatot a tömítések cseréjével TV2–117AG változatúvá építették át.
TV2–117F – A Mi–8FT-hez kifejlesztett változat, amely nehéz időjárási körülmények közötti üzemeltetésre is alkalmas. Csak kis sorozatban gyártották. Alkalmas rendkívüli üzemmódra. Az amerikai FAR–33-as előírásoknak megfelelő hajtómű Japánban is kapott típusengedélyt.
TV2–117TG – „Mindenevő” kísérleti típus, amely sokféle üzemanyaggal (pl. cseppfolyós földgáz, propán-bután gázkondenzátum, benzin, gázolaj, kerozin) működhet. A hajtóművet a nehéz üzemeltetési körülményekre (Szibéria és sarkvidéki) tervezett Mi–8TG-hez szánták. A mindenevő hajtómű koncepciójának az alapja az volt, hogy háborús helyzetben a jó minőségű kerozin feltételezhető hiánya esetén más, alternatív üzemanyagokkal is üzemeltethető legyen.
