Egy személyi számítógép tápegysége belülről, a felső védőburkolat eltávolítása után
Ez a szócikk a számítógépekben használt tápegységekről szól. Hasonló címmel lásd még: Tápegység.
A tápegység (angolul Power Supply Unit, vagy röviden PSU) a számítástechnikában, (a "PC-ben") az az alkatrész, amely a számítógép működéséhez szükséges feszültségeket állítja elő.
A 230V váltóáramot egyenárammá és törpefeszültséggé alakítja. A doboz gondosan földelve van, 2012 §12.21 törvénynek megfelelően. A tápegység kimeneti áramerőssége 20–23 Ampert is eléri. Ez a HiPro eszközöknél (kb. 2003 óta) 19-től 34 Amperig is terjedhet.
Kommunikációs csatornák felső szintje (IDE), USB-s eszközök tápenergiája, bővítőkártyák, hardverelemek tápenergiája
+5VSB *
Szünetmentes feszültség, amely a számítógép kikapcsolása után is jelen van. Olyan eszközök számára, amelyek előidézhetik a számítógép elindulását - például PS/2, USB billentyűzet és egér, PCI kártyák: hálózati kártya (wake-up LAN)
Külső tápegység (pl: Commodore 64-hez ill. laptophoz való)
AT: ezeket az operációs rendszer nem tudta vezérelni, például nem tudta kikapcsolni. Ezeket 1996-ig; a P2-P3-as alaplapok koráig használták. (Az alaplapra 2 db 5 eres csatlakozóval kapcsolódik.) Ezek a tápegységek túlnyomó többségben ún. kapcsolóüzemű tápegységek voltak.
ATX: az alaplap folyamatosan kap egy alacsony (+5 V) feszültséget, így lehetővé válik, hogy a gépet szoftveres úton leállítsuk, illetve külső hardveregység segítségével (pl. modem, hálózati kártya) felébresszük, tehát az alaplap tudja vezérelni a tápegységet. (Az alaplapra 2 × 10 vagy 2 × 12 és még egy 12 V-os ATX-csatlakozó (ez csak a 2 × 12 eresekre vonatkozik) eres csatlakozóval kapcsolódik, és mindegyikük kapcsolóüzemű.)
SFX: "Small Form Factor", az ATX egyik variánsa, méretében kisebb tápegység, általában kicsi kialakítású, MicroATX gépházakban alkalmazzák.
BTX: ezeket a tápegységeket és alaplapokat jelenleg kezdték el forgalmazni, elterjedésére azonban még várni kell.
