Szegényparaszti családba született, Sértő Jenő és Tamás Julianna harmadik gyermekeként.[3] Szülőfalujában, Bissén járta ki az öt elemit, majd 4 évig katonáskodott. Szabadidejében az olvasás szenvedélyének hódolt. Leszerelésekor 1500 verssel tért haza, majd Pestre költözött.
A fővárosban pártfogókra talált a liberális polgári sajtó (Hatvany Lajos, Babits Mihály), a népi írók (Féja Géza, Németh László) és a fajvédők körében is. Első verseit az Est-lapok és a Társadalmunk című lap közölte, a Társadalmunk munkatársa lett. 1933-ban nagy sikere volt Falusi pillanat c. verses kötetének. Később mulatók, kocsmák, polgári szalonok „házi” népies költője lett, alkoholizmusa gyakran okozott botrányt. Megjelent verseiben a faji romantika, 1938 tavaszán a szélsőjobboldal táborához csatlakozott, a hungarizmus ideológiai áramlata mellé állt. Két újabb verseskötete szélsőjobboldali kiadóknál jelent meg, Fiala Ferenc támogatásával (Esett a hó és Aranykenyér). A Nemzetőr, majd az Összetartás munkatársa lett.
1941. június 15-én hosszú betegeskedés után hunyt el Gyalu községben, örök nyugalomra 1941. június 21-én szombaton délután 5 órakor helyezték Budapesten, a Kerepesi úti temetőben a református egyház szertartása szerint.
