1939-ben diplomázott a Szegedi Tudományegyetem vegytan-természetrajz szakán. 1939–1942 között a kolozsvári egyetem ásvány- és kőzettan tanszékén volt gyakornok, tanársegéd, majd a nagyváradi hadapródiskolában kémiatanár. 1942-ben doktorált. A második világháborúban katonai szolgálatot teljesített. 1949–1952 között Keszthelyen a gimnázium igazgatója és tanára volt. 1952-ben hívták meg az Egri Pedagógiai Főiskola Kémiai Tanszékére, mint tanszékvezető docens. 1957-ben jelent meg első kémiatörténeti dolgozata. 1960-ban főiskolai tanárnak nevezték ki. 1961-től bekapcsolódott a biokémia tanításába is. 1970-től kémiatörténeti előadásokat tartott a Debreceni Egyetemen. 1976-tól az Orvostörténeti Bizottság tagja lett. 1980-ban nyugdíjba vonult.
Főként az ásvány- és kőzettan oktatásával foglalkozott. Fontos szerepe volt a hazai kémiatörténet feltárásában, megalapozta e terület kutatását.
Művei
Adatok a magyar kémia történetéhez (1957)
A kémiai ismeretek terjesztése hazánkban (1958)
A kémiai elem-fogalom fejlődése (1959)
Adatok a hazai kémiai tanszékek történetéhez (1960)
A kémia fejlődésének tényezői (1964)
Az első magyar vegyészdoktor: Wagner Dániel (1800-1890) (1965)
Magyarok a természettudomány és technika történetében. Főszerkesztő: Nagy Ferenc, Nagy Dénes. Budapest, MVSZ-MTA-BME-MTESZ-Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, 1986.
Magyar tudóslexikonA-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 1024. o. ISBN 963-85433-5-3